Milyen kis plusszal dobjátok fel az anyaságot, amíg otthon vagytok a babával?

Dolgoztam heti 2 napot, tanultam, kutyàztam.

Babával is jártunk túrázni és barátokkal is talalkoztunk.

Két hónapos a pici, 2,5 a nagy, mindketten itthon vannak. Hát most nagyon erősen keresgélnem kellett az életemben, hogy mivel tudok bármit is belevinni még, nemhogy pluszt. :)

Tegnap este konkrétan úgy éreztem már, hogyha még 10 percig ébren kell lennem és válaszolnom kell bármire is, feldobom a pacskert.

Szóval én nem romanticizálok, én erősen túlélek és ehhez teszek lépéseket. Mármint hogy ne legyen mindig minden pillanatban olyan érzésem, mint tegnap, tudjak foglalkozni magammal is egy kicsit.

Lássuk csak:

- Elmegyek csak a picivel sétálni kettesben, ő alszik a babakocsiban, nekem szellőzik a fejem.

- Elmegyek csak a naggyal cukrászdába. Neki élmény, nekem gyors szénhidrát és kávé. Persze utána százszor megbánom, mert így is van rajtam felesleg...

- Zuhanyzáshoz magamra zárom az ajtót, folyatom magamra a melegvizet és bámulom a sarkot. Ha nem zárom be az ajtót, az nálunk valamiféle jel, hogy 3 perc múlva azon az 5 nm-en tobzódik az egész család babástól, macskástól, mindenestől.

- Két-három hetente elmegyek talpmasszázsra, két havonta kozmetikushoz, pedikűröshöz. Bár utóbbi kettő inkább olyan "must have" karbantartás megélés mintsem énidő.

- Elmegyek bevásárolni. Egyedül, csendben, nyugalomban.

- Reggel felkelek az első etetés után, hogy révedhessek a semmibe, válaszolhassak itt pár kérdésre, vagy olvassak pár sort és megigyam a kávémat mielőtt elindul az őrület.

Most kb. ennyinek is örülök.

Nyáron a naggyal azért már több lehetőség volt programozni, plusz egyedül is szívesen sétáltam egyet, vagy kiültem a dunapartra olvasni. Ezeket szeretném visszahozni, ha a pici egy kicsit nagyobb lesz és nem fagy be a hátsóm kint.

Nem is értem, hogy sokaknál miért kiváltság az, hogy egyedül ül a vécén vagy zuhanyzik. Eszébe nem lenne a férjemnek rámnyitni az ajtót, de a közel 4 évesemnek sem. Amíg ezekkel elvagyok, a férjem vigyáz a gyerekekre, játszanak, stb. Ne legyen már az a “plusz”, hogy egyedül mész a vécére. Ez nem kiváltság, bakker… Mit gondolnak a férjeitek, mégis mik vagytok ti?!

Most 4 hónapos a kicsi, a maszekot ugyanúgy csinálom (a mezőgazdaság nem áll meg, csak mert szültem :D), én megyek egyedül bevásárolni, ilyenkor mindig beülök valahova kajálni vagy teázni egyet és olvasni.

Este, amikor lefeküdtek a gyerekek, együtt tornázunk a férjemmel, mert vannak olyan gyakorlatok, amiket nem tudok még egyedül csinálni, de muszáj lenne (a várandósság és a szülés okozott kis meglepiket, úgyhogy azért dolgozunk, hogy ne kelljen műteni vagy csak kisebb mértékben). Emellett anyósék is szoktak jönni hozzánk rendszeresen (messze laknak, de imádjuk őket és ők is minket, nekem pl olyan mintha az anyukám lenne) és olyankor a férjemmel kettesben megyünk el moziba, vacsizni, sétálni, ilyenek.

Együtt túrázni szoktunk elmenni, arborétumozni, kéktúra útvonalakra. Mondjuk ezt csak azoknak javaslom, akiknek tankszerű babakocsija van vagy bírja a baba meg apa/anya is a hordozást. Nálunk nincs ebből baj.

Hozzáteszem, hogy a fiam is tápszeres volt (jó kis szülés utáni depresszió fantasztikus hatást tud gyakorolni az eleve szinte nulla tejtermelésre) és most a lányom is az (mert ha már egyszer összejön és folyik mindenhonnan, akkor meg legyen brutálisan tejcukor és -fehérje allergiája és kelljen vinni miatta mentővel a kórházba), így ennyivel könnyebb dolgunk van. Igaz, hogy mire mindent leírok ami aktuális tudnivaló (komolyan elhittem, hogy majd 2 hétig ugyanúgy fog enni, én barom. Meg hogy ugyanazzal a módszerrel alszik el. Naív liba vagyok.) addigra leszakad a kezem és néha anyósék is visszakérdezgetnek százszor. De hálistennek mindig ők ajánlják fel, hogy menjünk. Addig is csinálhatnak azt, amit akarnak, meg amit amúgy nyilván nem engednék (szobában, társasozás közben vacsorázni az ovis fiammal, folyton kézben tartani a picilányt) de nem sajnálom tőlük, mert nem árt senkinek, nekem meg sokat segít. Konkrétan csak miattuk meg a férjem miatt nem öltem meg magam a fiam születése után. Pedig dolgoznak ők is és van más dolguk is. Nehéz összehozni, pláne 200km távból.

"Ne legyen már az a “plusz”, hogy egyedül mész a vécére. Ez nem kiváltság, bakker… Mit gondolnak a férjeitek, mégis mik vagytok ti?!"

Szerintem ezt nem 4 évesek szülei írják, hanem 1-2 éves totyogóké, akik meg nem ertik meg, hogy üljenek le játszani, míg sz*rsz.

Nekem 3,5 és 1,5 évesem van, a nagy már elvan (bár képes bejönni semmisegekért), de mikor napközben egyedül vagyok itthon a kicsivel, igenis nyitva hagyom a wc-ajtot, hogy halljam, mert ő még önveszélyes.

16, basszus valamit elrontottam. Amikor az enyém volt kistotyogós, akkor sem törte rám az ajtót, pedig egyedül voltam vele otthon sokat. Volt egy erősített, magas falú járóka, abban elvolt addig. Decemberben lesz 4 éves, max kopogni szokott, ha neki is kell éppen, de mivel kezdi az ovi miatt a szégyellősködést, inkább felmegy és ott intézi a fenti fürdőben.

De sokan azt leírták, hogy a férj rájuk ereszti a gyerekeket. Mégis milyen alapon?! Értse már meg az a korlátolt is, hogy mindenkinek jár az a nyomorult egyedül fürdőszobázás! Agyam elszáll, amikor valaki ilyet leír. Mintha csak apcinak járna a privát szféra, de akkor órákig, anyuka meg tűrje, hogy családostul kell pisilnie, mert meghalnak tíz percig nélküle.

Szerintem ha épp szeparációs szorongása van az 1-2 évesnek, akkor nem lesz sokkal nyugodtabb a wc-zés akkor sem, ha egyedül ülhetsz benn, de a karámban/járókában/kiságyban üvölt addig utánad a gyerek...

Fogadd el, hogy a gyerekek nem ugyanolyanok, neked ebben szerencséd volt, ennyi.

#15 én egyedül vagyok a két evesemmel itthon napközben férjem dolgozik.

Besurranok a wecere, eltelik egy perc és már ott is van bent mellettem.

Nyilván az ajtót nem fogom magamra zárni, ha nincs senki más a házban, csak én.

Sajnos szarni kell, és van amikor nem lehet megvárni az estét amíg apa hazajön 🤷🏻‍♀️

19 én se vártam meg. De komolyan rászokatni a gyereket erre, hogy mindenhova menjen utánad, nagyon durva.

Itt inkább azokon akadok ki, akiknél ott van apuka és mégis anyára rátöri az ajtót a gyerek. Akkor mi a fsznak van tartva az a pasi, ha azt a fél órát sem képes ellenni a gyerekekkel?!