Mire számítsak, mikor lesz nehéz az anyaság?
24 vagyok, nincs túl sok babás, kisgyerekes barátnőm. Kettő van, náluk azt láttam, hogy teljes boldogság a gyerekkel az élet, itt olvasgatva csapott meg kicsit a valóság, az, hogy a nők 90%-nak elege van az egészből, már az elején is.
Van egy 5 hónapos babánk, egyelőre imádom fele a napokat, reggelente alig várom, hogy felébredjen, összebújjunk, kezdjük a napot. Fura hasonlat, de olyan, mintha nyári szüneten lennék, aminek sosincs vége. Utoljára akkor volt ennyi szabadidőm, akkor csináltam ennyire azt, amit épp akartam/akartunk. De néha elkap a félelem, hogy vajon ez meddig tart, mikor fogom azt érezni én is, hogy inkább menjen bölcsibe és én menjek dolgozni, mert az is jobb ennél? Ez tart vissza a második gyerektől is, hogy mi van, ha ez most elkerülne minket, de a másodiknál azonnal előjön?
Én is előre félek, mi lesz, majd ha oviba megy, vagy, ha jobban fogja igényelni már mások társaságát... :D
Persze lehet, hogy akkor már ő is, én is azt várjuk majd, hogy valami változás legyen az életünkben, de nehezen tudom elképzelni. Anno pl. én pont emiatt jártam csak napi 4 órát óvodába, egyszer nem aludtam bent.
15, nem is sokan értették meg, hogy hogy van merszünk. De pont azzal az érzéssel vállaltunk másodikat, hogy ennél rosszabb csak nem lehet, hátha jobb lesz és akkor valamit átélhetünk a rózsaszín maszlagból is. Úgy tudtuk, hogy nem örökletes az első betegsége, hogy "csak" születéskor sérült, így az esélyünk egy egészséges babára ugyanannyi volt, mint bárkinek. Kockáztattunk és nyertünk.
Remek testvérek, oda-vissza imádják egymást, a nagy állapotára pozitívan hatott a kicsi. Nekünk türelmet adott a nagyhoz, feltöltött energiával hogy a kicsivel minden rendben van...stb.
Mi lett volna ha a kicsi is beteg vagy problémás lesz... Nem akarok belegondolni. Anyagilag biztos, bírtuk volna, máshogy nem biztos.
Mire számítsak, mikor lesz nehéz az anyaság?
Ha nem lesz legalább 3-4 ember aki helyetted foglalkozik a gyerekeddel.
Nem hiszem, hogy annyira hihetetlen dolog lenne, hogy anyukám, miután végigdolgozta az életét, 52 évesen megengedheti magának azt a luxust, hogy saját időbeosztással dolgozzon ÉS még szeret is annyira minket, hogy a szabadidejét velünk/az unokájával töltse. Vannak helyzetek, ahol ez elképzelhetetlen, mert a nagyszülők épp az ország másik végében laknak, idősek már, betegesek, de ne csináljunk úgy, hogy annyira hihetetlen, hogy valaki
1. nem 8-tól 16-ig dolgozik, beosztottként
2. ne szeretne az unokájával lenni.
A bébiszitter abszolút próba egyelőre, hetente 1 alkalommal jön, ismerkedni.
Külföldön az au pair is elterjedt dolog, azokat a családokat, akik alkalmazzák őket, egyenesen fel is gyújtanátok, vagy mi?
A gyerekünkkel a férjemmel együtt foglalkozunk, de mint írtam, nem fogom rosszul érezni magam amiatt, mert a nagyszülők nem évente 3-szor látják az unokájukat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!