Legszívesebben világgá futnék?

Nekem nincs segitsegem, a férjem a munka miatt sokat van távol. Egy egy éves,tobbemberes babám van,mai napig szoptatom. Ataludt ejszakam fogantatás óta nincsen. Túl vagyok már hogy heti egy pár óra kimozdulas feltoltson. Szeretnék megenni nyugodtan egy ebédet (hogy közben nem kell épp akkor enni,hiába próbáltam öt perce),szeretnék nyugodtan elolvasni egy fejezetet egy könyvből (szeretném,ha nem egy elhasznált zokni lenne az agyam helyen,ami sokszor arra sem emlékszik,egy perce hova tette a kulcsát,sőt,van hogy gondolkodom valamin és érzem,hogy megy ki a fejemből,és tényleg kimegy..nem vicc!) Szeretnék felcuccolni,egy kis időre kilépni az életemből. De imádom a babám,persze. De úgy érzem nincs sejtem ami ne lenne fáradt. A férjem ráadásul munkahelyváltasban van (többet sajnos így sem lesz itthon) így anyagilag a próbaidő alatt nem érzem biztosnak magunkat. Anyós néha jön,de inkább ne tennék,mert egy tányér levest nem hoz,D emindig körülnéz,és talál valami kifogást( multkor pl : ablakot kellene pucolni,nem elég tiszta,ráadásul a megbeszélt kettő óra helyett már délben itt volt épp ledolni készültem a babával,azt hittem elsirom magam,hogy ennyi pihenés sem jut. Megmondtam neki jöjjön két óra múlva,ahogy beszéltük,mert aludni szeretnék...felhúzta magát azóta nem jött,de nem is baj.) Sokat írhatnek meg,de úgy érzem az is megnyugtatna,ha érezném nem vagyok egyedül.