Legszívesebben világgá futnék?

Hívj bébiszittert és aludj.

Teljesen megértelek, mert én gyerekem is ilyen volt, percig nem sírom vissza, mert szr volt a kisbaba rész (tudom, hogy gázul hangzik, de tényleg) de ezzel mást nem tudsz kezdeni. Vagy felszívod magad és túléled, vagy hívsz fizetett segítséget.

"...ha a gyerek bölcsiben lenne, a kérdező gondolom menne vissza dolgozni"

Vagy nem.

Ohh. Én de mennyi ideig voltam így. Meg vagyok is...

Az első gyerek egy álom. Vele minden is könnyű.

2.5 évre rá született meg a 2.

Na hát ő az ellenkezője.

2.5 éves már. Születése óta a legjobb (!) éjszakán is 3xkelt. Idejét nem tudom mikor aludtam ki magam.

0-24ben sír, hisztizik, szenved. Ez is születése ota.

Könyv?! Most kezdtem el az elsőt olvasni. Kb oldalanként haladok.

Egy kv nyugodt megivása? Azota megy, hogy visszamenten novemberbe dolgozni és megiszom az irodában.

Kaja szintúgy.

Szóval én tanácsot nem tudok adni, de totál átérzem.

Most az ujabb szint, hogy dolgozok is ennyi alvás mellett. Delután meg tömörítve kapom az egész napi hisztit.

Igy sem jobb. De legalább míg dolgozok csend van. Na meg hasznos részének érzem magam a társadalomnak.

Ezt a mártírkodást... 🤦

Megint szokásos anyós szídás.. elvárások, 0 kommunikáció..

A te szüleid hol vannak a történetben?

Te egyszer is kinyitottam a szád és elmondtad anyósnak, hogy szükséged van bármire? Vagy csak csendben elvársz és puffogsz ?

A gyereket te vállaltad a férjeddel. Nem anyósnak , hanem magatoknak.

Problémad van? Belefáradtál az első évbe? Semmi baj, lehet kérni segítséget, de elvárni rohadtul nem lehet. És ez az amit fel kellene fognod, a gyerek a ti felelősségetek.

Utolsó, óvatosan az ilyen "a te szüleid hol vannak?" kérdésekkel. Csúnyán bele lehet gázolni egy ismeretlen lelkébe, függetlenül a mostani kérdéstől vagy mártírkodástól, ahogy tetszik.

Én egyszer tettem fel egy ilyen jellegű kérdést, ráadásul személyesen egy összeverődött társaságban. Ártatlan kérdés volt, de a kérdezett fél szülei elhunytak, így igencsak rosszul esett neki a kérdés.

"Anyós néha jön,de inkább ne tennék,mert egy tányér levest nem hoz,D emindig körülnéz,és talál valami kifogást( multkor pl : ablakot kellene pucolni,nem elég tiszta,ráadásul a megbeszélt kettő óra helyett már délben itt volt "

Na ez itt a nagy mártírkodás.. nem szeretjük anyóst, de azért nyalja már ki a seggünk mert unokát szültünk. 🙄

Nem neten kell szídni anyóst, hanem leülni vele őszintén beszélni.

Fáradt vagy, érthető. Sokaknak tud segíteni ténylegesen a család, testvérek, nagyszülők, neked úgy tűnik nem, de tényleg erre van kitalálva a bébiszitter.

Nem olcsó, nyilván, de azt gondolom hogy heti pár óra neked nagy segítség lenne, még ha ezt a pénzt valahonnan le is kellene csípni.

Anyós meg ha beszól valamire, mondd meg neki, hogy nyugodtan tessék megcsinálni, köszönöm :)

😂

Neked nagyon is csípi a szemed, hogy anyósod nem ugrál körbe, nem vigyáz a gyerekre, különben nem emelted volna ki.

Ezt kár szépítened.

Nem az a baj, hogy elcsigázott vagy. Pedig hidd el dackorszakban még nehezebb lesz.

Nem másoktól kell elvárnod, hogy felajánlják a segítséget, hanem neked és férjednek kell megoldani. Ha nem megy, kérj segítséget,fizess meg valakit.

De nem várhatod el anyóstól, kérheted, amit ő max vissza utasít.