Anyukák szokott nektek olyan lenni hogy elegetek van már mindenből és legszívesebben elmennétek világgá vagy valami hasonló?

Jó, akkor őszinte leszek. Az elején még sajnáltalak, hogy megértem, milyen rossz neked, nehéz egyedül 2 gyerekkel. Aztán volt 1 mondatod, amitől kezdve azt mondtam, meg is érdemled:

"Elmenni nem tudok sehova barátnőkkel vagy valami mert a férjem nem szeretné meg utána anyósom is magyaráz a hátam mögött hogy milyen dolog ez."

Ezen kellene elgondolkodnod. Te komolyan tűrőd, hogy beleszóljanak az életedbe? Póráz van rajtad, vagy mi? De ezt te hagytad idáig fajulni, szóval ezen ne siránkozz. Egy ártatlan, barátnős beszélgetés, ahol pihensz kicsit, kikapcsolsz, beszélgetsz, ráadásul a barátokkal ez ember a gondját, baját örömét megoszthatja, utána feldobódva, jókedvűen megy haza (én is 2 gyerekkel vagyok itthon, szóval nem a levegőbe beszélek), tudod, milyen érzés, amikor úgy érzem, szétdurran az agyam, a nagy óbégat, a kicsi üvölt, nekem meg ezer dolgom lenne, 2. diplomát is most szerzem, szóval tanuljak is, takarítsak is, de meg sem látszik, amit teszek soroljam még?) Ilyenkor bemegyek a barátnőmhöz, beszélgetünk egy jót, elmegyünk bevásárolni, aztán mire hazaérek, kiszellőzött a fejem, türelmes vagyok a gyerekkel, és olyan elánnal állok neki a dolgaimnak, hogy 2 óra alatt befejezek mindent.

Ja, és az az anyuka, aki így idomul az ilyen elvárásokhoz, az ne haragudj, de nem értelmes.

Bár nem mennék el világgá, de jó lenne ha minimum 2 napra lenne velem itt valaki.És nem egyedül kellene mindenre maradnom.

Ugyanígy vagyok, mint te, annyi különbséggel, hogy anyós se lakik itt.

5 és 3 évesek. Elevenek.

Ha orvoshoz kell mennem is a kicsi minumum jön velem, mert nem tudom hova tenni szegényt. De szinte mindenhova 3-asban megyünk.

Apával az 5 év alatt egyszer sem voltunk kettesben.

Sokszor fáradt vagyok. Mert nemhogy házimunka van, de télen begyújtás, hólapátolás, nyáron udvartakarítás, fűnyírás...

Időnként besokall az ember, de ez elmúlik! most te mélyponton vagy, én pár hete voltam mélyponton!

Kitartás, csak azt tudom mondani!

Megértelek, pedig egy babám van és sok segítségem!:)

De tényleg! Még így is érzem azt néha,hogy na ebből most kicsit sok!

Vallom is,hogy le a kalappal azelőtt, aki ezt egyedül csinálja!

De abban igaza van az elsőnek,hogy ne engedd,hogy anyós rádtelepedjen. Két gyerekes, felnőtt nő vagy!

Nehogy már más mondja meg,hogy hogyan élj!

De a férjed se mondja meg,hogy abban a kevéske szabadidődben mit csinálj.

Ha máshogy nem megy, próbáljatok meg a barátnőkkel olyan programot szervezni,ahol a gyerekek is elvannak!

Én most akkor elszégyellem magam, hogy én is világgá akartam menni már 1-2-szer, pedig csak 1 gyermekem van, és a férjem is velünk lakik. (Csak 7-7-ig nincs itthon.)

Szóval igen, volt már ilyenem, de téged olvasva átgondolom a helyzetem. Sajnálom, hogy ilyen egyedül vagy, de ha tudsz, van barátnő, aki szívesen lát akár gyerekekkel, és akár vannak ott más gyerekek is, menj el, az is kikapcsolódás, ha ugyan kell rájuk figyelni, de legalább valakivel beszélgetsz.