Azzal a kérdéssel fordulok felétek, hogy ti mikortól kezdtétek el élvezni, úgy igazán az anyaságot ? 4 hónapos a babám de valahogy még nincs meg ez a“jaj de imádok anyának lenni”érzés. Picit várom, hogy nagyobb legyen, és többmindent tudjunk csinálni

4-12 honapos kora kozotti idoszakot imadtam. Volt idom mindenre, sokat aludt, nyugis baba volt.

Aztan azota csak tulelek, mert arcon porog egesz nap es ha nem vele foglalkozok, all a labamnal es uvoltve tepi a ruham.

Pisiles kozben is. Meghalok, ugy erzem, nem birom. 🤣🤣

Ejszaka is nehezen alszik, sokat kel.

Szoval en szerintem ez hullamzo, hogy ki mikor elvezi es erzi toppon magat. En most eppen nem, 16 honapos.

Lehet nem leszek népszerü a válaszommal, de én kb 2,5 évesen a kisfiammal. Persze voltak mindig tök szép pillanatok, jobb időszakok, de nekem az áttörést már legalább az önálló biztos járás, a kiszámítható (1 alvásos) napirend, meg a beszéd viszonylagos kialakulása (kb 2 évesen) hozta el. Amikor 2,5 lett, ott már ezek így egyben hoztak egy nagyobb könnyebséget, a kis társasága is már igazán élvezhető lett. Azóta imádok szinte minden vele töltött percet és egyre inkább (most 5,5 éves már.)

A kislányom 10 hónapos. Szerintem vele is ugyanígy leszek. Tök cuki, aranyos meg minden, de nem élvezem még úgy igazán. Nagyon gyors, mozgékony, akaratos, visit😅

Úgy elfáradok mellette mintha 20 gyerek venne körül.

Egyenlőre nem szàmítok áttörésre az élvezhetőségben, de tudom ha eljön utána nagyon jó lesz. :)

Szerintem mikor elkezd kinyílni neki a világ és beindulnak a nagymozgások (kúszás, mászás) akkor kezd izgisebb lenni a dolog. Aztán mikor közelít a másfél-két éves korhoz és ahogy az előttem szóló is írja, hogy arcon pörög, akkor már-már túl izgis lesz.

Szerintem nagyon habitus függő. Az biztos, hogy addig volt nyugodt életem, míg napi 2-3-at aludt és nem indult el :D

Viszont nagyon vagány, hogy néha el tudok szökni pisilni anélkül, hogy kinyírja magát közben (lassan 2 éves) :D Ráadásul egyre többet beszél, izgalmas figyelni, hogy milyen összefüggéseket rak össze, hogy magasra tud mászni, hogy milyen nagyot ugrik. Le tudunk ülni firkálni, könyvet olvasni.

Szóval minden kornak megvan a maga szépsége, de én most azt javaslom, hogy használd ki nagyon az alvásidőket, mert egyre kevesebb lesz, s mellette egyre több mozgást, pörgést fog igényelni, ahogy telik az idő.

Kisfiam 9 hónapos kora óta jár, sokkal jobban élvezem, mint a kisbabás időket de sokkal sokkal fárasztóbb. Nagyon aktív gyerek, mióta jár csak 1 et alszik így nem sok időm van. Élvezet nézni, ahogy okosodik, ahogy egyre ügyesebb. Szerintem is nagyon gyerekfüggő mikor lesz "jó".

Ahogy egyre nagyobb egyre jobb, inkább így tudom leírni. De vannak napok, amikor egyszerűen nem akarok anya lenni :D vannak napok, amik meg annyira jól telnek, hogy hihetetlen. Szerintem akkor lesz a "legjobb" mikor már szobatiszta lesz, tud egyedül enni maszatolás nélkül és lefekszik este a szokásos időben.

4es vagyok

Azt elfelejtettem írni, hogy mpst 1e hónapos. Mivel nagyon aktív és már a mozgása is profi, mindenre mászik meg minden is érdekli, de a nemet még nem mindennél érti meg/tartja be, így konkrétan életben kell tartani. Szerintem duracell elem van benne és sosem merül le.

2 kislányom van, mindkettő pont nehéz életszakaszban 2 és 4 évesen. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy a mindennapokat kevésbé élvezem, de visszatekintve pl a mostani nyarunkra, hiába tudom, hogy 600x megőszültem és fele hajam kihullott, az emlékeimben már egy rózsaszín ködös nosztalgiaként él, és nagyon szép, boldog emlék. Szóval megélni a pillanatot marha nehéz, értékelni és élvezni igazából akkor tudom, amikor volt egy kis időm picit lenyugodni, megpihenni és kevésbé vérszomjas szemekkel nézni az eseményeket.

Amit tényleg adott pillanatban is szerettem és élvezni tudtam, az talán az első 3-4 hónap a nagyobb lányommal, meg vele most már amikor kettesben vagyunk, akkor tényleg jó, fárasztó, de jó értelemben, tényleg szórakoztató vele lenni. Meg amikor a kicsire volt időm, miután a nagy oviba ment, és őt is meg tudtam ismerni, rá tudtam csodálkozni az ő különlegességére is, azt is szerettem. Néha vannak pillanatok, amikor kettejüket egy helyen is megzabálom és élvezet velük mókázni, de ezek nem általános időszakok, hanem hangulat-fáradtság-időjárás-holdállás-egyéb függvénye.

1,5 évesen, amikor lett egy új anyuka barátnőm, az egyidős gyerekeink pedig elképesztő jól elvoltak együtt, folyton összejártunk, mindenféle programot csináltunk, tavasztól őszig kint voltunk, nyáron mentünk stratndolni, gyönyörködtünk a gyerekekben, közben mi jókat beszélgettünk, és pont volt ott az a félév, amikor a gyerekem éppen csak 2-4x ébredt éjszakánként, (előtte és utána is átlag 6-8x 3 éves koráig). Nagyon-nagyon élveztem. 2,5 éves koruk körülm viszont állandóan veszekedtek a gyerekek, így kevesebbet találkoztunk, mert másból sem állt az egész, mint arra figyelni, hogy ne bántsák egymást, pedig előtte egy évig baromin jól eljátszottak.

Nagyon szép volt az a fél-1 év, iműdtam, kettesben is jól elvoltunk, mentünk mindenfele, nagyon szép emlékeim vannak. Utána jött 1 év, ami nehezebb volt az alvás miatt, majd megszületett a kicsi, na vele már 2 hetes kora óta a fellegekben éreztem magam, mert vele nem kellett állandóan járkálni, hogy megnyugodjon, elaludt a babakocsiban, éjszaka is lehetett mellette pihenni. Elképesztő volt, hogy beraktam a kezeslábasába, és már aludt is, még a kapun se értünk ki. A nagyobbikkal ugyanez az időszak nagyon nem így nézett ki.

Szóval szerintem gyerek- és anyafüggő is, hogy ki mit hogy él meg. A kicsinél 1,5 éves koráig volt nagyon jó, és onnantól nehéz. Nagyon nyugodt baba volt, ezzel szemben a dackorszak nagyon erőteljesen megmutatkozott rajta, és nehezen bírtuk idegekkel, így inkább nem utaztunk, kevesebb helyre mentünk, túlélni igyekeztünk.

Most 4,5 a kicsi, 8 a nagy. A naggyal már 2 éve nagyon szuper, a kicsivel akkor nagyon jó, ha nincs ott a nagy :D Együtt is vannak cuki pillanataik, de rengeteget kell rájuk szólni. Itthon voltak most nyáron sokat, eléggé kivannak mostanra az idegeink, mivel betegek is voltak, nem mehettünk velük ki sem. Most inkább pillanatok vannak ebben a korszakban, amiket élvezek:D Nagyon szeretem őket, emellett elképesztően elfáradok.