Mire számítsak, mikor lesz nehéz az anyaság?
24 vagyok, nincs túl sok babás, kisgyerekes barátnőm. Kettő van, náluk azt láttam, hogy teljes boldogság a gyerekkel az élet, itt olvasgatva csapott meg kicsit a valóság, az, hogy a nők 90%-nak elege van az egészből, már az elején is.
Van egy 5 hónapos babánk, egyelőre imádom fele a napokat, reggelente alig várom, hogy felébredjen, összebújjunk, kezdjük a napot. Fura hasonlat, de olyan, mintha nyári szüneten lennék, aminek sosincs vége. Utoljára akkor volt ennyi szabadidőm, akkor csináltam ennyire azt, amit épp akartam/akartunk. De néha elkap a félelem, hogy vajon ez meddig tart, mikor fogom azt érezni én is, hogy inkább menjen bölcsibe és én menjek dolgozni, mert az is jobb ennél? Ez tart vissza a második gyerektől is, hogy mi van, ha ez most elkerülne minket, de a másodiknál azonnal előjön?
válasza:Együttérzek kedves 10-es! Nekem teljesen ugyanez volt a fiammal, mint amit te leírtál. Nekünk onnantól lett jobb egy fokkal, hogy elindult. Persze ezt is kihúzta másfél éves korig... Ha kocsival megyünk valahova, akkor még nálam is tart a gyomorgörcs, mert 10-15 perc után még mindig ordít az autóban.
Kitartást Nektek!
5-ös
válasza:Hát gyereke válogatja, nálunk is a nagyfiam volt az álombaba, aki elhitette velem, hogy akarok még egy gyereket. Evett-aludt, mosolygott, 1 hónapos kora óta átaludta az éjszakát (de addig is csak enni kelt és aludt is tovább), később is kis nyugis volt, megfontolt, lehetett rá észérvekkel hatni, megbeszélni vele mindent, stb. Nyilván volt dackorszaka, volt szepás, de abszolút kezelhető volt minden. A fogzástól sem szenvedett soha, max ömlött olyankor a nyála. Most 8 évesen is egy baromi értelmes, érett, higgadt, alkalmazkodó, problémamentes (lassan) kiskamasz.
Na aztán jött a lányom... 😄
Leszögezem előre, hogy összességében ő is baromi messze van a problémástól. Nem az, nem is volt az. De a bátyjához képest ő egy káosz-tornádó. Makacs, vehemens, akaratos, nem ért a szóból, kimondottan rosszul viseli, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretné. Nehezen indult el a beszéde is (ezt mondjuk azóta bőven behozta, hajaj), nehezebb volt vele a szepa is, a fogzás is, tulképp minden. Viszont mostanra belőle is egy atomcuki, jólelkű, mindenre nyitott kiscsaj lett, mondom még egyszer, sok anyuka egy ilyen gyerekért is összetenné a kezét, mint ő. De én a bátyja után néha szívtam a fogam, hogy kellett ez nekünk?! 😄 (naná, hogy kellett)
válasza: válasza:Nekem is ilyen könnyen volt az eleje, akkor lett nehezebb, amikor elkezdett kúszni, aztán akkor lett sokkal nehezebb, amikor jött az igazi szeparációs szorongás. Ha kilépek a szobából sír.
5 hónaposan még nem evett rendes ételt, még aludt séta közben babakocsiban, behoztam babakocsis túl aludt tovább. Amikor nem aludt akkor ahova letettem ott maradt, eljátszott.
Valahol 7-9 hónapos kora között nagyot fordult. Már nem alszik babakocsiban, minden olyan érdekes, hogy annyira nézelődik, hogy nem tud elaludni. Ha mégis elaludna nem tudom behozni, az ajtónyotásra felébred. Napközebn csak úgy tudom altatni, hogy mellé fekszek. Nem tudom ott hagyni, mert ahogy felkelek mellőle ébred és sír. (És mondom, 5 hónapos kora körül egy tündér volt. Elaludt rajtam, letettem, csináltam a dolgom.)
Már főzni kell neki. Persze néha kap üvegest, de nem lehet mindig azt adni, még van hogy már el se fogadja (11 hónapos). Egyedül szeret enni, mindent összeken, ledobál. A fél napot takarítással töltöm, miközben ugye kiabál utánam.
Nem azt mondom, hogy nem szeretem ezt csinálni, mert én őszintén még mindig szívesebben vagyok vele itthon, mint a munkahelyemen, de sokkal nehezebb, mint amilyen 5 hónapos korában volt.
válasza:Az az igazság, hogy én várom, hogy kicsit nőjön, nagyobb legyen és legyenek közös programjaink. :D
Ne értsetek félre, most is vannak, de ezek leginkább az én programjaim, ahová jön velem a gyerek is. Például barátnőkkel menni ide-oda, edzés, kirándulások. Élvezi, jól érzi magát, de várom már, hogy pl. menjünk vele állatkertbe, minipoliszozni, vidámparkozni. Vagy, hogy itthon együtt süssünk, fessünk, babázzunk. Szóval, hogy jobban kinyíljon neki a világ, megmutathassak neki mindent.
Már a hozzátáplálásra is készülök ezerrel, lementettem egy csomó receptet, megrendeltem a legcukibb előkéket neki.
Aludni együtt alszunk mindig, napközben is rengeteget van a kezemben, de sokszor én kapom fel inkább és kezdem puszilgatni, ölelgetni, nem is ő kéri. Szóval a napom egészét ő teszi ki, az, hogy vele vagyok, szeretgetem, szórakoztatom, de nem érzem tehernek. Van hetente 2-3 szabad délutánom/délelőttöm, mikor vagy anyukám jön át, vagy a lány, aki vigyáz rá, de az is olyan, hogy néha nem megyek sehová, csak itthon pihenek, amíg ők a földszinten vannak, vagy mennek egyet sétálni.
válasza:Sok segítséggel hát nem nehéz🤣a legtöbb anyának nincs gyerek csősze vagy nagymama aki vigyázna a gyerekre. Örülök hogy neked így egyszerű🤣
Szólj még legalább 3 át lesz ki vigyázzon rá!
Ne haragudj, de nem fogom magam rosszul érezni amiatt, mert van egy csodálatos anyukám, aki imádja az unokáját is és szabadidejében átjön hozzánk, hogy vele/velünk legyen. Én is hasonlóan nőttem fel, a mai napig úgy megyek a nagyszüleimhez, mint aki hazajár. Nekünk ez a természetes, hogy a nagyszülő az életünk része, őszintén, el sem tudnám képzelni máshogy.
A bébiszitter pedig még teszt jelleg, heti 2-3 órát van nálunk. Azért, hogy a pici megszokja, megismerje. Úgy van vele még, hogy én vagy a férjem is itthon vagyunk.
"Lesz ki vigyázzon rá!"
Mert van hetente pár szabad órám magamra? Attól még én vagyok az anyukája ugyanúgy, nem heti 50 órát tölt mással.
válasza:Elnézést, szólok is anyukámnak azonnal, hogy nincs itt saját időbeosztás, mehet vissza a 8-16-os munkarendbe, hiszen másnak az anyukája sem unokázhat hétköznap délelőttönként!!
De hidd el, ha valaki időt szeretne tölteni az unokájával, az megoldja. Délután, munka után, vagy hétvégén. Ne az én bajom legyen már, hogy valaki 0 segítséggel szív a gyerekkel és savanyú a szőlő… De hidd el, ez a heti maximum (!) 3x3 óra nem olyan sok, főleg úgy, hogy az esetek többségében akkor is együtt vagyunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!