Tényleg gáz vagyok, mert sétálgatok az utcán a babámmal a kezemben?

Sziasztok.

Nem rég költöztünk faluba, ahol a párom családja él.

Sajnos ez az utca eléggé ki van halva, ha kikucskálok sehol senki.

Néha már nagyon kivagyok a bent léttől és szép az idő kint, kisbabám meg imádja, ha kicsit kiviszem levegőzni.

A kezembe fogva szoktam vele tenni egy kis sétát az utcában, kb. 4-5 házat megyek majd visszafordulok. Babakocsiba ilyenkor nem teszem, mert sokkal könnyebb így nekem erre a kis sétára..

Szembe szomszéd 60 év körüliek, lánya és unokája pont ott volt, aki 2 éves és mutattam a kisfiamnak, hogy nézd milyen cuki kislány és sétáltunk tovább. Aztán hallom, hogy mondja az anyuka, hogy én milyen nem normális vagyok, hogy én itt sétálgatok, meg mit sétálgatok. Aztán hallom, h mondja a szembe szomszéd, asszony, hogy hagyjad, hadd sétáljon, ha akar.

Utána mikor bementem kb. Cirka fél órán át sírtam, hogy az egyetlen lézengő ember az utcán is nem normálisnak tart. Nekem mindenki dolgozik, nincs hova ilyenkor napközben mennem és alapból borzasztóan ingerszegény ez az utca. :( Én azt hiszen vagy elválok vagy elszökök vagy nem tudom. Párom imád itt lakni, délután tud találkozni a családjával együtt barkácsolni, blabla.

Itt van a sógornőm, de neki nagyobb babája van, másokkal bandázik, akiknek a gyereke már jár. Én próbálok a faluban pici babásokkkal összebarátkozni, de mindenki nagyon zárkozott. Pedig mondtam már, hogy szívesen áthívom vagy menjünk ki a játszóra.

Itt sajnos senkivel se tudok beszélgetni, illetve a falun belül is csak a kisbolt van a falu másik végén, ahonnan elhozom a kenyeret.

Elvileg jövőre költözik majdnem szemebe két pici babás, aminek örülnék, hátha.. majd később barátjai lehetnének az én babámnak. De ez még olyan messzinek tűnik, nem találom a helyemet és ezt nagyon gáznak érzem a babám mellett.

Kérlek ne írjátok, hogy hogy unatkozhatok a babám mellett, mert mindent elvégzek, amit elkell, püréket csinálom neki, játszunk is sokat.

Innen minden messze van, elegem van. :(