Babával otthon lévő anyukák! Ez tényleg ennyire felháborító kérdés volt?

Igazabol mind a ketto felet meg lehet erteni.

Neked nincs gyereked, igy halvany fogalmad sincs rola, hogy egy 5 honapos szoptatott baba mellett orulsz, ha wc-re eljutsz, nemhogy moziba.

En pl. nem is vagytam el sehova nelkule, mindig az jart volna a fejemben mit csinal. Errol ne tehet az ember, a hormonok megvaltoztatnak, es ezt nem erted meg, mig meg nem tapasztalod.

Hogy ilyen a stilusa, az hagy kivanni valot maga utan mondjuk.

Bar az is, hogy te igy itt kibeszeled.

Egyik reszrol sem tunik ez baratsagnak.

Nem annyira érzem jogosnak a dolgot egyik részről sem. A tiédről úgy vélem, hogy 12 év barátságot egy nehéz időszak miatt nem lehet csak úgy eldobni. Kis kitartást és támogatást tanúsíts a barátnőd irányába, programötletek helyett kérdezd meg tudsz-e valahogy segíteni neki, örülne-e valaminek tőled, stb. Gondolom elég mélyen van lelki/érzelmi síkon, ha így kiakad a semmin.

Az ő részéről azt nem értem tulajdonképpen min is akadt így ki, hiszen hogyha nincs kedve is lehet azt normálisan közölni és érthető is.

Tőlünk pl. háromnegyed óra a mozi, nyilván kicsit előbb odamegy az ember, stb., vagyis egy 2 órá film, kb. 4 órás program. Nekem 3 óra után csöpögni kezdett a mellem és olyan szinten volt diszkomfortosra duzzadva, hogy ha jól esett volna sem vállaltam volna 3+ órás programot a babám mellől. Nekem iszonyat megalázó lett volna elbújni egy nyilvános klotyóba lefejni kézzel a mellemből, hogy élvezhető maradjon a program. Az is tény, hogy rengeteg barátunk van és az első 4 hónap kb. tényleg arról szólt, hogy mindig volt itt valaki. Ez iszonyat fárasztó, örültem ha végre van egy kis pihi. Társasozni meg egy ekkora baba mellett, hát... le a kalappal akinek megy. :D

Mondom ezeket úgy, hogy mi szerintem viszonylag lazák vagyunk, szívesen megyünk mindenfelé és fogadunk is vendégeket, éljük továbbra is a szociális életünket a barátainkkal, de azért akkor is vannak érthető szituk. :)

25# Így van. A társasozáson én is mosolyogtam. :D

Kérdező,kicsit hiányolom a leírásból a babás programokat például,ami neki is kompatibilis lenne. Ne társas,meg mozi,meg bulizás szilveszterkor. De ha voltak és ott is nem a válasz,akkor ráhagynám,nem szeretné most.

Nem volt felháborító. Anno én sem mentem mozizni anyatajes baba mellől, ill. dögfáradt voltam abban az időszakban, de lehet ezt normálisan is tálalni. Megmondhatta volna, hogy amíg húzósabb a babával (szoptatni kell, többször ébred éjszaka, sokat sír stb.), addig ilyesmi program sajnos kilőve, nincs hozzá energiája, nem megoldható, de mondjuk gyere át beszélgetni, sétáljatok ekkor és ekkor babástul stb. Itt tök nyilvánvaló, hogy nem akar látni, nincs hozzád kedve. Amúgy a párjával is ilyen ingerült? Szóba jöhet szerintem szülés utáni depresszió is.

25: Nem hiszem, hogy a gyerek nélküliek ilyen alaposan átgondolnák a szoptatást, meg csöpöghet-e közben a barátnőjének a cicije stb. (Megjegyzem, én is ilyen voltam, mint te, még sokszor a melltartóbetét is átázott.) A társas kritikájával is egyetértek, ha nem alszik épp a baba, még egy rövidebb játék sem biztos, hogy összejön, nemhogy hosszabb. De többek között ezért is fontos a kommunikáció, el lehet mondani normálisan, hogy mi oké, és mi nem. Azt se felejtsd el, hogy minden baba és anya más, szóval, tuti van olyan is, aki társast és/vagy mozit is meg tud oldani baba mellett.