Babával otthon lévő anyukák! Ez tényleg ennyire felháborító kérdés volt?

56, de ha beszéltrk is nem értrm miért elégedettlenkedsz.

"Ő is olyan, mint itt néhány válaszoló, hogy gyerek után megszűnik létezni és csak a baba meg a férj érdekli". Nem biztos hogy arról van szó..lehet hullafáradt. Én pl eddig el tudtam menni kicsit a babától, de mostanában 6 honaposan kb 2 óránkért sír, valoszínü a h.lye fogzás miatt. Egyszerűen energiám nincs elmenni valahova..

Neki most ez az elmeny, szerintem örül ( ne) 1 óra csendnek, nem még elmaszkálni. Legyél kicsit türelmesebb, majd mentek ha picit könnyebb lesz a babával. Amúgy meg másnak lehet mákja volt, nekünk is vam olyan ismerősünk hogy mióta megszületett majdnem monden éjszakát átaludt a baba. Így nyilván élhetőbb az egész. Mi sz.punk az állandó éjszakázással.

A stílussal nem értek egyet, de mielőtt megharagszol jobb lenne ha kipuhatolnád mi van vele, csak ne erőből hanem szép finoman. Nekem is volt pár nap amikpr azt mondtam inkább elmegyek rabszolgának még az is jobb..persze nem gondoltam komolyan de ott akkor kijött belőlem.

Neki most nem te vagy a legfontosabb.

58: Húha, neked aztán van egy stílusod… Azért beszélsz hülyeségeket, mert senki nem mondta, hogy a családot el kell hanyagolni, és non stop barátnőzni kell. Tudod, vannak átmenetek. A kérdezővel a barátnője hosszú hónapok óta csak akkor találkozik, ha segítség kell, és ez nem a találkozók megritkulása, hanem konkrétan egyáltalán nem találkozik vele csak úgy, és a kommunikáció is erről olyan, amilyen…

Továbbá mániákusan nyomatod a férj kibeszélését, én pl. elég vegyes témákról beszélek a barátaimmal, helyet kaphat, ha valamelyikünknek van a párkapcsolatában vmi probléma, akármi, de nem ez a találkozó célja, hanem, hogy együtt legyünk… Neked mégse lehet olyan szuper párkapcsolatod, ha aggódsz, hogy elkottyintasz vmi sz.rt a férjedről…

Az ilyen az nem barátnő. Ennyi a nagy helyzet. A csaj egy hisztérika - és igen, mindenkinek KELL kimozdulás 4-5 hónapos gyerek mellől is, különben pontosan ilyen besavanyodott, mindenre ugró, ráadásul értelmetlenül másokat leordító sárkánnyá válik.

Érdekes, mi megoldottuk, hogy elmenjünk a 4 hós gyerek mellől egy vacsorára, vagy egy táncos eseményre. Ott volt a telefon, bármi van, hívnak és megyünk haza.

Nem volt felháborító a kérdés,bár én öt hónapos baba mellett... hu. Hasfájos kolikas lányom volt,akármit is jelentsen ez az orvosoknak. Az első három hónapra konkrétan nem emlékszem. Alig aludtam,szinte semmit. Non stop szopizott. Öt hónaposan is még igény szerint szoptatott volt,egyik növekedési ugrasbol a másikba estünk,nem tudtam tervezni, a lefejt tejet nem fogadta el,plusz én is úgy tejeltem,mint egy fejostehen,egy mozi..hát,utolsó utáni gondolataim között volt,plusz vinnem kellett volna oda is fejogepet. Na meg a szülés utáni hormonok tánca. Nekem sem volt segtisegem, a férjem másfél hétig itthon volt az elején aztán ennyi. Hatalmas nagy maflas volt a kisbabás lét,nulla segítséggel,állandó kialvatlansággal,állandó ketsegbeesessel,hogy ez most már így marad,meg mit tehetnék,meg miért ordít megint,meg a hormonok...nem tudsz normálisan gindolkdni. Nekem ilyen volt. És az is természetes,hogy eltávolodik sajnos egy idő után az ember a nem gyerekes barátoktól.

Nem jól fejezte ki magát a barátnőd,de én még tudom érteni. Talán idővel könnyebb lesz neki,talán nem,talán igénye lesz megint barátkozni,talán nem. Saját lekdambol én sajnos eltávolodtak azoktól,akiknek nincs gyereke,egyszerűen annyira más az életstílus,tempó,oeuoritasok,na meg annyira megváltozik az élet,hogy ez van.

Ez csak az én példám,nem jelenti azt hogy nála is ez van vagy lesz.