Drága anyukák! Ne ítéljetek el! 7,5 hetes kisbabámat megráztam. Nem vagyok tisztába a rázás teljes fogalmával. Olvastam a megrázott baba szindrómáról. Ne szidjatok, ostorozom én magam eléggé! Lehet baj?

#21 De ha ezt jól értem, nem is biztos, hogy rázás a szó szoros értelmében. Ez arra emlékeztet, mint mikor “rázogatod ki” a buborékokat (büfit) a gyerekből. A baba fenekét/hátát is szoktad paskolgatni, ott is mozog kicsit a feje.

Aztán bekapcsol a 21. századi facebook anyuka én és teljesen megrémül, hogy mit csinált. Nekem a szüleim (orvosok), olyan dolgokat csináltak a gyerekkel, hogy vettem el tőlük, hogy “megrázott gyerek szindróma”, de valószínűleg nem volt semmi.

Amit ők mutattak babán, ahhoz azért tényleg eléggé meg kell rázni és nem tartani közben a fejét. Még az is lehet, hogy a kérdezőnél valami anyai ösztön kapcsol be, ami miatt “rázza” a babát.

De ha nem az kapcsolt be, csak ki van borulva, akkor sem kell ilyen kommentet írni.

Elkap az ideg mert nem alszik a hét hetes gyerek...orvost javaslok neked,egy jó pszichológust

Lehet most nem történt baj,de mi lesz ha legközelebb idegbol bevagod a kiságyba?aztán majd utána dobbensz rá,hogy mit csináltál?.azért hoztam fel ezt a példát mert apukám három hónapos korában került kórházba egy ilyen eset után. Nagyanyám teljesen kikapcsolt amikor nem aludt el apám és szó szerint bedobta a kiságyba.

Csak utána fogta fel mit tett.

Apám két hónapig kórházban volt.Nagyanyam meg a pszichiátrián pár hónapig

Bevallom, én egyszer a takarót vágtam hozzá, mikor egy hónapos volt. Már egy ideje benne voltunk a kovid időszakban, bezárták az ovit, a 3 éves lányom itthon volt, meg mellé anyósom is, aki amúgy jó arc, de időnként nagyon idegesítő tud lenni. Nekem begyulladt a gátsebem, nem tudtam ülni, alig aludtam, és a kicsi egész nap üvöltött. Egy pillanatra elfogott a méreg, és sajnos megtettem, de azonnal le is vettem róla. Szegény annyira megijedt, soha többé nem csináltam ilyet, bármilyen fáradt is voltam.

És mielőtt sokan kikiáltanának elmebajosnak, ez tényleg egy pillanatnyi elmezavar volt, sok csillag együttállt hozzá, amit persze nagyon bántam utána, de soha nem emeltem kezet egyik gyerekemre sem, és nem is tartom még a gondolatát sem helyénvalónak. Nagyon szoros a kapcsolatom mindkét gyerekemmel.

Kérdező, én nem ítéllek el, sajnos nem vagyunk tökéletesek, mintaanyák meg pláne, még azok sem, akik lehurrogtak téged. Nagyon jó, hogy felismerted, valami nincs rendben. Mindenképp érdemes ezt tovább boncolgatni, és ha újra érzed magadban az ingert, jusson eszedbe, hogy te nem ez vagy, te nem ilyen akarsz lenni. Vegyél egy nagy levegőt, tedd a kiságyba, mérgelődd ki magad, vagy add át a férjednek a gyereket, mert nemcsak a jóból kell kivennie a részét.

Ha bizonytalan vagy, nézesd meg orvossal, de meglepődnék, ha lenne valami.

Én csak betettem az ágyába és hagytam sírni. Sajnos annyira kimerültem, férjemnek dolgoznia kellett segítség nulla. Elhallgatott egy idő után én meg elaludtam.

Őszintén szartam bele abba, hogy traumatizálom, egyszerűen vagy ez, vagy a mentő visz el.

Figyelj ennél lehet h csak nehezebb lesz.

És nem biztos h bármi megoldás van rá.

Csak az h összeszorítod a fogad.

Én szerencsére nem bántottam még a kislányom, de párszor belevisítottam a párnába.

Mióta nagyobb (2éves) már volt h rákiabáltam. Nem kiabáltam vele, "csak" rákiáltottam.

Az alvása rettenet, kimerült vagyok, egyre kimerültebb és mellé egész nap visít valamin.

De ezen nem lehet segíteni, nincs menekülési terv.

Az indulatodat valahogy muszáj levezetni, mert ha ennél rosszabb lesz, mint most akkor nagy bajt okozhatsz véletlenül.

#28

az a baj h ez visszafelé is működik.

Vagyis ha a gyereknek valami baja van (elvileg semmi de mégis üvölt) az kihatással van az anya stressz szintjére.

Én halál nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok azon ritka órákban, amikor a kislányom (2év) jókedvű és szépen viselkedik.

De ha órák óta csak a sivítás megy mindenen (nem adom oda elég gyorsan a cumisüveget, nem hámozom elég gyorsan az almát, nem tudom elsőre mit akar a polcról) akkor attól frusztrált leszek, amivel bekerülünk egy ördögi körbe. Engem idegesít, ő meg ideges lesz attól h ideges vagyok.

Impulzív típus vagyok, de soha nem voltam folyamatosan ideges vagy frusztrált gyerek előtt.

Szóval nem csak egy idegeskedő anyától lehet sírós a gyerek, hanem egy sírós gyerek változtathat frusztráltá egy anyát, ami csak növeli a gyerekben a sírósságot.