Más is csak túléli a napokat?

Megértelek .egész addig így éreztem amíg nem tanult meg járni a fiam.

13 hónapos volt mikor azt mondtam,hogy no most már élvezem,hogy újra totyogo van a házban.(vanar egy gyerekem,vele nem éreztem ezt érdekes módon)

18 hónapos a kicsi,és most kezd visszatérni az életünk a normális kerékvágásba.

3 ez aztán marhára segít a kerdezon.istenem attól hogy te így csináltad vagy csinálnád,másnak nem biztos hogy megy.

Most elképzelem szegény kerdezot,hogy full stresszesen eszik és közben vigyorog,hogy jókedvűnek nézzen ki.ijeszto.

Kérdező,ezt a választ figyelembe se vedd,jogod van szarul érezni magad.

A nagy részét én viszem a dolgoknak, de az én férjem azért nem egy here. Ketten akartunk gyereket, úgyhogy ha kisebb részben is, de beszáll a dolgokba. A házimunkába nem annyira, legfeljebb hogy nagyjából rendet tart maga körül meg elmosogat maga után. De ezen a téren nem is várnék el többet, amíg én vagyok otthon a gyerekkel. A mi gyermekünk most 21 hónapos, pár hónapja már könnyebb az élet vele. Tudok házimunkát végezni, főzni az ébrenléti idejében, mert vagy jön velem és "segít", vagy lefoglalja magát valamivel 10 percekre. Így apránként, de haladok. Előtte mindig este volt még gyors rendrakás, konyhai romok eltakarítása, főzés másnapra (2 napra előre). Minden második este azért tűrhető volt így, napközben meg próbáltam átadni magam az anyaságnak és a gyerekre összpontosítani. Lesz.rtam hogy nincs patika rend és tisztaság :D Mindemellett én is későn fekszem, és nyilván álmos vagyok reggel, mikor felkelt a gyerek vagy a kukásautó 😂 Mára már azt érzem, hogy belejöttem nagysokára az új szerepembe.

Szerintem nálad az a legnagyobb probléma, hogy 2 csecsemővel kell egyedül megbirkóznod, és az egyik már túl nagy pelenkásnak. Ja, és hogy a társad kéne legyen, nem a gyereked 🤷‍♀️

Nálunk pont, hogy nehezebb lett attól, hogy már jár. 20 hónapos, egész nap utána szaladok, átrendeztük a házat, mindenhova felmászik, most az a legújabb, hogy fejest akar mindenhonnan ugrani. Csak akkor tudok valamit csinálni, ha alszik. Az 1,5 óra/nap, szóval nem sok mindenre elég.

Még mindig borzasztó alvó születése óta, 3-4x ébred éjjelente, legtöbbször 2-3 óra mire vissza lehet altatni, de van, hogy nem is lehet, és hajnal 3-kor indul a nap... Úgyhogy nekem se éjjelem, se nappalom. Férjem itthonról dolgozik, szokott segíteni, de így is elég nehéz, és látom rajta, hogy már ő is ideges, és nincs már türelme neki sem.

Szerintem sokat segítene, ha megszabadulnátok a férjedtől. De tényleg.

Legalább jár terápiara a depressziójaval, vagy kimerül annyiban a kezelése, hogy téged b.sztat?