Hogy bírjátok a nyűgös napokat?
Egy hétig egyedül vagyok itthon a 4,5 hónapos kislányommal. Harmadik napja nagyon nyűgös. Én már megpróbáltam mindent, de egyszerűen fogalmam sincs mi a baj. Nem látom, hogy a foga jönne, de kínomban már azt is megpróbáltam bekenni. Éjjel alszik, meg-megébred, de könnyen vissza lehet ringatni, napközben semmit nem pihen. Álmos, elalszik, leteszem és 10 perc múlva felébred sírva, visszaaltatni nem tudom. Egyre fáradtabb, egyre nyűgösebb, egyre többet és jobban sír, a figyelmét elterelni nem lehet.
Egésznap "nyög", mintha puki/kaki gond lenne, de a pocak maszírozás sem segít, pedig ha az a baj, akkor szokott.
El vagyok keseredve és a legrosszabb, hogy segítségem sincsen, akinek a kezébe adhatnám egy kis időre. Próbálom tudatosítani, hogy nem jó neki valami, ne legyek türelmetlen, szüksége van rám, de már annyira elfáradtam mentálisan...:( Valahol azt érzem, hogy megbuktam, kész, elegem van.
Ti hogy bírjátok ép ésszel az ilyen időszakokat, napokat?
válasza: válasza:Én is próbálom szórakoztatni egésznap, de pár percnél tovább nem köti le az sem, ami 4 napja még nagy kedvenc volt.
Ha a férjem itthon van, valahogy nem tűnik ilyen vészesnek, mert esténként átveszi, hagyja hogy beüljek a kádba, vagy bármit csináljak magamban. Ez egy fél órácskára kikapcsol, de most így töményen sokk. Nem bírom...
válasza: válasza:
válasza:Nehezen sajnos volt hogy én is sírtam ilyenkor kinomban. Kislányomnak is vannak nyugos időszakai amikor nagyon sokat nyekereg (nincs szebb szó rá tényleg egesznap csinálja). Őrlő foga jön...cserébe van hogy éjjel is nagyon nehéz elaltatni. Én általában akkor szoktam kipurcanni amikor egesznap nyuglodik és éjjel is amikor lenne 1-2 óra pihenő, enidom 1 óra az altatással megy el ha nem több.
Ilyenkor csak tényleg túlélére megyek, tojók a házimunkra, rendelek ételt, sokat vagyunk a levegőn sétálni amennyit csak lehet. Aztán egyszer csak elmúlnak a nyűgös napok és jön pár nyugisabb nap újra. Akkor töltodom. :) Kitartást.
Nagyszülők csak az én oldalamon vannak, ők is vidéken és még dolgoznak, tehát hétköznap nem tudnak csak úgy ugrani. A hétvégét náluk töltjük, azt már megbeszéltük. Őszintén szólva gondolkozom, hogy már csütörtökön lemegyünk, ott legalább este lenne segítségem.
Most dőlt ki a lánykám. Hát nem tudom. Az énidő most kb. az hogy itt válaszolok, aztán párnát ér a fejem és alszok azért, hogy reggel kezdjük előröl. Remélem könnyebb napunk lesz már!
Annyira de annyira elegem van. Szégyen vagy sem, ilyenkor elgondolkozom, hogy biztos nekem való dolog-e az anyaság és haragszom a férjemre, amiért itt hagyott, holott ő sem jókedvében tette. Sőt... az egész világra haragszom és ez ijesztő. Egy 4,5 hónapos babáról beszélünk bakker, hogy nem bírok el vele!? Közel sem gondoltam, hogy lesz ez ilyen nehéz is.
válasza: válasza:Az a gond, hogy amikor nyűglődik, rajtam sincs el. Próbáltam szeretgetni, sétálgatni vele, dajkálni ringatni, rugózni vele, labdán "pattogni", de tényleg olyan, mintha fájna valami, tekereg, nyűgös, tol el magától.
Ha már nagyon fáradt, a mellkasomra hajtja a fejét és kicsit megpihen, akár elalszik. Én hagyom. Őszintén tojok a háztartásra, három napja max mosogatok csak, semmi egyéb, de nagyon rossz érzés, hogy látom, hogy valami nem oké és nem tudok rajta segíteni. Most is megébredt, sírva. Bár most pár korty tej és két nagy puki után békésen visszaaludt könnyen.
Már azt is számba vettem mit ehettem, ami ennyire felfújta esetleg (tekereg, mintha pocak gond lenne, de nem használ semmi, pedig szokott). Most meg persze lelkiismeret-furdalásom van, hogy ilyen szerencsétlen vagyok, pedig szegény csak segítséget kér...
Minden elismerésem az egyedülálló anyáknak, az biztos!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!