Hogy bírjátok ezeket a szürke napokat?

Nem jól, keveset alszunk, fáradt vagyok a 8 hónapos mellett, érzékeny hangulatban vagyok sokszor, ráadásul náthásak is voltunk, akkor még baba-mama tornára se mentünk. Jöt tenne egy kis kimozdulás, mini kirándulás vagy csak egy masszázs, amíg a nagyszülőkre bízhatom.

Én előre készülök az ilyen napokra, megnézem az előrejelzésben, és ilyenkorra programokat szervezek( barátnőzés, nagyszülőzés, játszóház, tropicarium, ringató, dúdolda, maminbaba, cukrászda, stb) a lényeg hogy mindig keresek valamit amit szeret, és kizökkenti a rossz hangulatból. Ha meg csak borongós, nyálkás, akkor felöltözünk és világot látunk, pocsolyákba ugrálunk, biciklizünk, nem hagyom otthon unatkozni, mert ha elkezdi a nyűglődést akkor már nem lehet visszafordítani, és lőttek szinte az egész napnak.

nekem 2.5 éves a fiam. nekünk nincs semmi gondunk. 2x is megyünk sétálni. séták előtt szokott némi hiszti lenni, de egy óra séta után minden rendben. jót tesz neki a levegő, még ha kicsit borús is az idő. két napja folyik az orra, tehát ma alig 2x fél órát voltunk de ez is több volt mint a semmit. tehát így egész jól vagyunk :)

Nekem is 2,5 éves, de nekem lány. Nem tudom, nekünk sincs bajunk. Mármint nyűglődni nyáron is szokott, ez sem durvább. Azon már túl vagyunk, hogy az öltözködés alatt sírna, szóval már ilyen téren is minden oké. Próbálunk mindennek örülni és nem az időhöz igazítani a kedvünket :) Ma például felénk esett egy pici eső. Azonnal kimentünk mind a ketten gumicsizmában, esernyővel (neki is van saját). Persze most nem az a nyári, vizezős séta volt, de nagyon élvezte, hogy végre használhatta az esernyőt. Nekünk ez például fel tudja dobni a délutánunkat még ha csak 20-25 perc is az egész. Sétálni amúgy is sokat szoktunk. Boltba sokat megyünk, ott általában egy csomó időt eltöltünk. Ha máshova nem is a mamákhoz elmegyünk. Olyan nem szokott lenni, hogy egész nap a szobában üljünk!

Nekem még csak 6 hónapos, amikor éjjel sokat vagyok fenn, akkor vagyok zombi másnap, nem is álmos, hanem lassú, tompa. Azokon a napokon érzem, hogy nem tudok úgy és annyit játszani a fiammal, nem megy az éneklés csacsogas nekem, és látom rajta is hogy nyüglódik, eljut az unalom szintjére, amiért persze haragazok magamra. Szóval a gyerek az tükörkép is egyben, ha pörgök, és egész nap jókedvűen magyarázok neki, akkor nem nyűgös.