Hogy bírjátok a nyűgös napokat?
Egy hétig egyedül vagyok itthon a 4,5 hónapos kislányommal. Harmadik napja nagyon nyűgös. Én már megpróbáltam mindent, de egyszerűen fogalmam sincs mi a baj. Nem látom, hogy a foga jönne, de kínomban már azt is megpróbáltam bekenni. Éjjel alszik, meg-megébred, de könnyen vissza lehet ringatni, napközben semmit nem pihen. Álmos, elalszik, leteszem és 10 perc múlva felébred sírva, visszaaltatni nem tudom. Egyre fáradtabb, egyre nyűgösebb, egyre többet és jobban sír, a figyelmét elterelni nem lehet.
Egésznap "nyög", mintha puki/kaki gond lenne, de a pocak maszírozás sem segít, pedig ha az a baj, akkor szokott.
El vagyok keseredve és a legrosszabb, hogy segítségem sincsen, akinek a kezébe adhatnám egy kis időre. Próbálom tudatosítani, hogy nem jó neki valami, ne legyek türelmetlen, szüksége van rám, de már annyira elfáradtam mentálisan...:( Valahol azt érzem, hogy megbuktam, kész, elegem van.
Ti hogy bírjátok ép ésszel az ilyen időszakokat, napokat?
válasza:Nálunk a levegőzès mindig segített.
És a hordozás!
Nem vagy rossz anya!☺️ Csak fáradt.
A fáradságot ,a türelmetlenséget,a feszültségét nagyon megérzik.
Minden egyes kis apró rezgèsedet érzi.
A foga bánthatja ,mèg ha nem is látszik külsőleg semmi.
Ami tök jó ,próbáld ki, kamilla teába aztatod a kis textil pelust. Beteszem kis időre a hűtőbe ,hogy jól lehűtse. Majd odaadó neki "rágcsálni" csillapíta a fájdalmat és az esetleges íny viszketèsèt is . Pocak fájás ,kólika ringatás vált be. Masszírozás. És a cseppek.
És mint írtam sok-sok levegő.☺️
Tánc egy kellemes zenére közösen.
Ez neked is jót tesz.
Hamar elmegy a hét. Ügyes leszel. 💪😉
válasza:Áldott jó gyermekem van. Már többedszerre járok így, de nem hiszem el, hogy ez nem valami karma. Amikor már nagyon szakad minden, amikor nagyon azt érzem, hogy világgá megyek, hogy legszívesebben rácsuknám az ajtót és nyűglődjön és nagyon az van bennem, hogy nincs tovább, nekem ez nem megy, elértem a határaimat... na akkor felkel reggel vigyorogva és egésznap egy nyekkenés nélkül elvagyunk ma, kiválóan alszik nappal is, csendesen elnézelődik a babakocsiban, kacarászik, szétpuszilgatom.
A tegnap nekem lelki szempontból brutális volt. Szégyellem, hogy ennyire nem tudok uralkodni magamon és tudom, hogy az érzéseim kihatnak rá is. Szerencsére ma egy kicsit megpihent a lelkem, így már is szebben látom a világot. És ilyenkor engedi, hogy összebújjunk, elalszik rajtam, cirógatja a kis pihés haja az államat, na... ezekért a pillanatokért azt hiszem megéri. Csak maradjon is így már amíg haza nem ér az apja! :D
válasza:Kitartást kérdező. Sajnos sokszor pont ezért nem fenékig tejfel a babázás. Mert egy kő kemény, 24 órás szolgálat, ami segítség nélkül irtózatosan leszívja az embert. Nagyon megterhelő időszak ez lelkileg, és fizikálisan is. Ha nincs segítséges, akkor az ilyen napokat csak túlélni lehet. Az enyém most 2 éves, de babának ő szinte örökké nyűgös volt. Nagyon, nagyon sokszor éreztem azt, hogy az agyam kifolyik már a helyéről, ha nem adhatom át a nap végén a férjemnek 1-másfél órára.
Így is úgy is csak túlélni lehet, de próbálj erre gondolni: 1. nincs veled semmi baj, csak brutálisan fáradt vagy. 2. a helyedben más sem csinálná jobban, ha nem pihenhet. 3. jó vagy, elég vagy, jól csinálod! 4. a gyerekednek te vagy az egyetlen és a legeslegjobb :).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!