Mikor edződtetek bele az anyaságba? Mennyi idős volt a pici, mikor könnyebbnek éreztétek már a programokat, mindennapokat?
3 hónapos a babánk, de még mindig kell a napi segítség nekem.
Nyáron alapból kicsit össze-vissza vagyunk mindig, nagyon keveset vagyunk ténylegesen itt, az otthonunkban (2-3 hetet, ha voltunk itthon).
A férjem sem dolgozott most teljes gőzzel, a pici születése óta, szóval számítottam rá, hogy ha kezdődik az ősz, valamivel másabb lesz a helyzet, mert nem leszünk hármasban, én leszek a babával többet, de nem gondoltam, hogy ennyire le fog fárasztani az állandó készenlét...
Nagyon szeretem, és álomjó baba, szinte sosincsenek sírások, este 9-kor elalszik, 8-9-nél hamarabb nem ébred reggel.
Még pici, így nem is az a helyzet, hogy elindul és állandóan a sarkában kéne lennem, nehogy baja essen.
Mégis, kb. délre úgy érzem, totál elfáradt az agyam, muszáj valamit csináljak nélküle. Segítségünk van bőven szerencsére, anyukám pl. naponta jön, de azért érdekelne, ez meddig tart még? Mikor edződöm meg kicsit jobban, hogy ne fáradjak el ennyire már délutánra?
Észrevettem, hogy ha a babával megyek valahová kettesben, tehát nincs ott sem a párom, sem valamelyik nagyszülő, akkor sem tudom 100%-ban elengedni magam, mert folyton a lányunkat figyelem, hogy alszik-e még, nem fázik-e, mit csinál stb.
válasza:Szerintem normatív krízisben vagy.
Ez független attól, hogy másokhoz képest mennyire könnyű neked, attól még az életed megváltozását ugyanúgy krízisként élheted meg.
Nekem is durva volt az elején elfogadni, hogy vége a régi életemnek.
Mondjuk emellé még egy brutál nehéz babát is kaptam.
Most még a hormonok is tombolnak, siratod a régi életed és 110%-on akarsz teljesíteni, ami lehetetlen.
De tudom miről beszélsz, szoktam mondani h a gyerek hiába nem csinál semmit, csak mondjuk legózik, akkor is tudat alatt folyamatosan pörög az agyam és monitorozza a gyereket.
A válaszolók itt azért nem tudnak segíteni, mert nekik a legkisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy 8kor kell kelni és nem netflixezhetnek. A baba körüli nehézségek elnyomják a megváltozott élet miatti rossz érzéseket.
De hát ahogy mondják, mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb 😁
Legkésőbb szerintem olyan 9 hónapos korában belerázódsz, addigra sokmindent elengedsz már a régi életedből és elfogadod vagy beletörődsz az újba.
Ha könnyű baba, lassan meg is szereted az új életedet.
Másfél évesen pedig már egész jól lehet programozni egy pöttömmel.
válasza:Szerintem úgy tudnál belerazodni igazán,ha egy kicsit onalobb lennél.
Nem segítene senki két három hétig.
Megszoknad,hogy csak te vagy vele,csak neked kell megoldani mindent napközben.
Így,hogy tutujgatnak meg mindig,soha nem fogsz belerazodni igazán.
Még egy újszülött mellett ha segítenek azt megértem,főleg ha elso gyerek.De már 3 hónapos,ideje lenne felnőni és nem várni a segítségre.
Mi lesz ha hirtelen senki N fog tudni segíteni?összeomlasz mint a kártyavár...
válasza:Megakadtam egy mondatodon: "nem volt időm dolgozni." Miért, mi vette el az idődet?
Komolyan, mennyire igazságtalan már az élet?
Tényleg, nem bántásból, de miért vállaltál gyereket, ha a tennivalók 70 %-át más csinálja? És még nyugis gyerek is jutott neked?
Kezdem azt hinni, kamu kérdés, direkt szivatás, az nem lehet, hogy valaki ilyen álomvilágban éljen, és még PANASZKODIK, bakker.
Oké, hogy mindenki a saját szintjén nyomorog, de most idejöttél kérkedni, hogy nemhogy minden nagyszülő él, de még két dédszülő is, semmit a világon nem tettél meg a családodért, házadért, gyerekedért, csupán megszülted, és most másokat maximálisan kihasználva elmondhatod, hogy neked van egy babád.
Agyam eldobom.
válasza:"Miért, mi vette el az idődet?"
Mondjuk az egyetem?
Elég kemény szakon voltam, szorgalmi időszakban is bőven sokat tanultam.
"Komolyan, mennyire igazságtalan már az élet?"
Erre most, felnőtt nőként jöttél csak rá?
"Tényleg, nem bántásból, de miért vállaltál gyereket, ha a tennivalók 70 %-át más csinálja?"
Miért, csak az vállalhat gyereket, aki megszakad a munkában, a gyerek kétéves korára már kiégett teljesen és utálja az egészet?
Nem tudom, ti hol olvastátok, hogy én semmit nem csinálnék a picivel, de ismét leírom, ez nincs így. Szerencsés vagyok, hogy élnek még a nagyszüleim és a dédik is, ez így van. Ők szeretnek unokázni, nem fogom nekik azt mondani, hogy nem, nem jöhetnek, nem vihetik el a babát sétálni, mert ő csak az enyém és más rá sem nézhet...
Az, hogy a férjem "segít", szerintem teljesen normális és természetes dolog, hiszen ketten akartunk gyereket, ketten vállaltuk. Ő is teljes értékű szülője szeretett volna lenni már az első naptól fogva, nem olyan valaki, aki hétvégén játszik a gyerekkel fél órát, hétköznapokon meg vacsora után 20 percet, amíg én fürdök.
"Kezdem azt hinni, kamu kérdés, direkt szivatás, az nem lehet, hogy valaki ilyen álomvilágban éljen, és még PANASZKODIK, bakker."
Nem kamu, én így nőttem fel. Sosem voltam egyedül a gondjaimmal, problémáimmal, nem kellett egyedül küzdenem, mert van egy annyira támogató családom, férjem, akik mellettem állnak.
Nem panaszkodtam, segítséget kértem és érdeklődtem, hogy kinek mikor lett jobb, mikor kezdte el jobban bírni az anyasággal járó munkát, felelősséget. Nem tudtam, hogy az anyaközösség betámad, mert mégis mi az, hogy engedem anyukámat unokázni naponta 1,5 órát.
"Oké, hogy mindenki a saját szintjén nyomorog, de most idejöttél kérkedni, hogy nemhogy minden nagyszülő él, de még két dédszülő is, semmit a világon nem tettél meg a családodért, házadért, gyerekedért, csupán megszülted, és most másokat maximálisan kihasználva elmondhatod, hogy neked van egy babád."
Szerintem tedd rendbe a saját életed és lelkedet, ha szerinted ez kérkedés! :)
válasza:#45
Akkor ez a te gondod.
Hogy kinyalták a fencidet mindig és konkrétan ez az első kihívás az életedben. Max néhány vizsga lehetett nehéz.
Hidd el én ezt megértem, én is ugyanez vagyok.
Támogató környezet, stabil párkapcsolat gimi óta, egyetemi évek alatt bulizás, zenélés, könnyű élet, családi vállalkozás.
Anyukám minden nap jön.
Nekem is arcon csapás volt az anyaság, örülök, ha élek. Másfél év alatt se mondhatnám h belejöttem volna a nehézségbe.
Ráadásul én később is szültem, 30 év kontra 1,5 év, azért van mit megszokni.
Mondjuk többemberes nagyon nem alvós babát kaptam, aki most lazán elfekszik a tesco padlóján ha nem komfortos valami.
Én másfél év alatt se jöttem bele, barátnőm, akinek nehéz gyermekkorra volt, hamar fel kellett nőnie és könnyű babát kapott, rendesen kipihentebb és kiegyensúlyozottabb, mint valaha
válasza:De értsd már meg, hogy a te helyzeted egyáltalán nem általános, sőt, rohadt ritka!
Ezért értetlenkedünk itt páran! Az, hogy neked tulajdonképpen semmit nem kell csinálnod, elképesztően ritka, főleg itt, a gyakorin. Honnan a fészkes fenéből tudnánk, hogy te mikor fogsz belejönni az anyaságba? Még tippet se tudok mondani, mert bele se tudom képzelni a helyedbe magam, egy átlag anyának jóval több dolga van, anélkül hogy megszakadna, mint neked. De te ebbe a semmittevésbe (mert az!) is bele akarsz már szakadni, segítség nélkül nem boldogulsz.
És nem kell szmájlikkal teletűzdelt, KÉRKEDŐ kis válaszokat adni, mert ez csak olaj a tűzre, NEM EZ A VALÓSÁG. Te egy ritka kivétel vagy.
Kérdésedre a válasz: te sosem fog belerázódni az anyaságba, mert mindig körbe leszel ugrálva. Abban a pillanatban leszel ízig-vérig anya, ha nem kapsz majd számottevő segítséget, és MINDENT egyedül oldasz meg.
válasza:Most már biztos, hogy kamu.
Ilyen nincs.
Igen, leírja előtted egy másik válaszoló, hogy ő is ugyanígy van/volt, de ja, nincs ilyen.
Szakadjatok már ki az átlagos kis életetekből, vegyétek észre, hogy nem mindenki úgy él ám, ahogyan ti. Nem csak lemondás, küszködés, munka az anyaság, hanem annál sokkal több.
Megértem én, hogy számotokra ez elképzelhetetlen, de hazugnak ne állítsatok már be, mert rátok senki nem nyitja az ajtót (mondjuk, ha otthon is ilyen a stílusotok, ezen nem csodálkozom).
"És nem kell szmájlikkal teletűzdelt, KÉRKEDŐ kis válaszokat adni, mert ez csak olaj a tűzre, NEM EZ A VALÓSÁG. Te egy ritka kivétel vagy."
Miért üvöltözöl?
De, az én valóságom igenis ez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!