Mikor edződtetek bele az anyaságba? Mennyi idős volt a pici, mikor könnyebbnek éreztétek már a programokat, mindennapokat?
3 hónapos a babánk, de még mindig kell a napi segítség nekem.
Nyáron alapból kicsit össze-vissza vagyunk mindig, nagyon keveset vagyunk ténylegesen itt, az otthonunkban (2-3 hetet, ha voltunk itthon).
A férjem sem dolgozott most teljes gőzzel, a pici születése óta, szóval számítottam rá, hogy ha kezdődik az ősz, valamivel másabb lesz a helyzet, mert nem leszünk hármasban, én leszek a babával többet, de nem gondoltam, hogy ennyire le fog fárasztani az állandó készenlét...
Nagyon szeretem, és álomjó baba, szinte sosincsenek sírások, este 9-kor elalszik, 8-9-nél hamarabb nem ébred reggel.
Még pici, így nem is az a helyzet, hogy elindul és állandóan a sarkában kéne lennem, nehogy baja essen.
Mégis, kb. délre úgy érzem, totál elfáradt az agyam, muszáj valamit csináljak nélküle. Segítségünk van bőven szerencsére, anyukám pl. naponta jön, de azért érdekelne, ez meddig tart még? Mikor edződöm meg kicsit jobban, hogy ne fáradjak el ennyire már délutánra?
Észrevettem, hogy ha a babával megyek valahová kettesben, tehát nincs ott sem a párom, sem valamelyik nagyszülő, akkor sem tudom 100%-ban elengedni magam, mert folyton a lányunkat figyelem, hogy alszik-e még, nem fázik-e, mit csinál stb.
25-ös, mi a baj, bal lábbal keltél fel, vagy anyád parasztot nevelt szánt szándékkal?
A többi választ köszönöm szépen! :D
Én is azt érzem, hogy csak hozzá kell szoknom a változáshoz, hogy már minden más, mint mondjuk egy éve.
Még pici, nincs túlságosan napirendünk sem, az esti fürdetős-altatós rituálét és a napi két fix sétát leszámítva. Engem ez is zavar, mert pl. tegnap este nehezebben aludt el, én azonnal gondolkoztam, hogy mi lehet a baj, biztos beteg lesz, hol fázhatott meg? A férjem pedig erre csak vállat von, hogy van ilyen, ez még nem gond.
A segítségekről annyit, hogy nagyon szerencsés helyzetben vagyunk. Élnek a nagyszüleim, de még két dédim is, teljesen jól vannak szellemileg és fizikailag is. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem nincs szívem azt mondani, hogy nem vihetik el a dédunokájukat sétálni, vagy éppen nem jöhetnek el meglátogatni... Örülök, hogy ismerhetik, annak pedig még jobban, hogy ennyire szeretik és az életének a részei akarnak lenni.
Nem, tényleg nem dolgoztam korábban. Jogász lettem, félig a covid alatt csináltam az egyetemet, nem nagyon volt sem időm, sem lehetőségem dolgozni mellette, plusz a szüleim is mondták, hogy az első a tanulás legyen. Tudom, valaki simán megcsinálja munka és család mellett is, nekem kicsit több energiámba került ( igen, igen, biztosan azért, mert egyszerű vagyok, ahogyan a 25-ös is megmondta:) ).
válasza:"Bármilyen hihetetlen, mikor terhes lettem, nem mutattak trailert arról, milyen életem lesz majd vele, milyen nehézségeink lesznek, mire számítsak.(...)"
Hát azért valami fogalmad csak volt. Én is tudom, hogy igazán akkor érti meg az ember, amikor benne van, de azt azért lehetett tudni, hogy nem akkor kelsz, amikor akarsz, stb.
Nem vagyok előítéletes, az én egyetlen fiam is csak 3 hónappal idősebb a te gyerekednél, de elolvasva, amiket írsz, tényleg nem értem, mit szeretnél még, hogy ennél is egyszerűbb legyen.
Max már az marad, hogy bentlakásos bébiszittert szerződtetsz.
válasza: válasza:Nekem 6-7 hónapos korában volt egy nagy ugrás, onnantól jobban elvolt, és hirtelen elkezdtük "megérteni" egymást kölcsönösen :)
Viszont tényleg furcsállom a hozzáállásod...
Mi mamával élünk hárman, apuka nem lakik velünk. A babával az első hónapokban elég nehéz volt, ha ébren volt, akkor mindig vele kellett lenni, szinte csak akkor nem nyűgösködött, mikor épp szoptattam, különösen a délutánok voltak durvák. Szerencsére legalább éjszaka szépen aludt már pár hónaposan, de ha felébredt, nyilván csak én tudtam visszaaltatni.
Mamával a házimunkát felesbe végezzük, ha fürdeni szeretnék, vagy eszek, esetleg fejek anyatejet, akkor addig rá tudom bízni, de azért mindig engem igényel. Sétálni mindig én viszem, kettesben jártunk strandra is.
Reggelente engem ébreszt 6 körül (1 körül tudok lefeküdni, mert még fejek éjszaka), én járok vele gyógytornára is stb.
Most 11 hónapos, egész nap rajta kell tartani a szemem, mindenre felmászik, mindent megenne :)
De ettől függetlenül tisztában vagyok vele, hogy nekem ultrakönnyű dolgom van, eszemben sincs panaszkodni, sőt. Neked pedig még nálam is kevesebb feladatod van...
válasza: válasza: válasza: válasza:9. Válaszra reagálok
Neked sajnos sosem lesz könnyebb.
Ennél csak nehezebb lesz ebben a formában.
Ha éjjel alszik ( este 9-től)
Bárki vállalja, bármikor mehetsz hosszú pancsira már most.
Van takarítód..
Anyukád átjár napi 2 h-ra..
Akár sétálni is viszi akkor.
Így nehéznek érzed, akkor nem lesz könnyebb, de tényleg nem.
A korábban választ adó 4 gyerekes anyuka vagyok.
Gondolkodom erősen én is fizetett segítségen, mert anyu szívesen csinálja, de nem szeretném, ha ezzel töltené az unokái helyett az idejét..
Viszont itt nem nagyon van megbízható
válasza:#26
Most 19 hónapos a kislányom és bármikor megiszok egy kávét már.
Még kenyereket és kalácsokat is elkezdtem sütni 😁
Az is segít h már nem ugrok ha nyíg, megmondom neki h ez van, foglalja el magát. Már nem pici, hogy nem szabad sírni hagyni, mert nem érti.
Most éppen, miközben írok, fésülgeti a hajam 😁
Kérdező viszont a te szempontodból nehezebb korszak, mert most aztán igazán oda kell rá figyelni és sokkal nagyobb felelősség. Kicsiben legalább ott maradt ahol hagytam, na most már arra is figyelni kell h ne másszon ki az ablakon.
Igazából én már inkább várom, hogy nagyobb legyen, tudjunk érdemben együtt játszani, sütni, vagy kifejezetten gyerekes programokra menni (ringatóval és egyebekkel hagyjatok, nagyon nem az én világom:D).
Mármint viszonylag most is sok helyre járunk, de ő legtöbbször a babakocsiban/hordozóban alszik az adott program ideje alatt.
Valaki említette, gondolom a 25-ös "kedves" anyuka, hogy sosem foglalkozom vele, hiszen MiNDiG mással van.
Ez nem így van, állandóan vele foglalkozom, foglalkozunk, de még pici, így pl. egy állatkertezést nem élvezne. Napi két séta fixen van, általában alszik a babakocsiban 10 percen belül, így az sem akkora program, ha pl. egyedül mennék.
Úgyhogy szerintem ha már nagyobb lesz, úgy valamennyire könnyebbnek fogom érezni ezt, mert vele is változatosabbak lesznek a napjaim, nem csak úgy, hogy saját magam miatt megyek valahová, őt meg viszem, mint egy kiegészítőt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!