Mikor edződtetek bele az anyaságba? Mennyi idős volt a pici, mikor könnyebbnek éreztétek már a programokat, mindennapokat?
3 hónapos a babánk, de még mindig kell a napi segítség nekem.
Nyáron alapból kicsit össze-vissza vagyunk mindig, nagyon keveset vagyunk ténylegesen itt, az otthonunkban (2-3 hetet, ha voltunk itthon).
A férjem sem dolgozott most teljes gőzzel, a pici születése óta, szóval számítottam rá, hogy ha kezdődik az ősz, valamivel másabb lesz a helyzet, mert nem leszünk hármasban, én leszek a babával többet, de nem gondoltam, hogy ennyire le fog fárasztani az állandó készenlét...
Nagyon szeretem, és álomjó baba, szinte sosincsenek sírások, este 9-kor elalszik, 8-9-nél hamarabb nem ébred reggel.
Még pici, így nem is az a helyzet, hogy elindul és állandóan a sarkában kéne lennem, nehogy baja essen.
Mégis, kb. délre úgy érzem, totál elfáradt az agyam, muszáj valamit csináljak nélküle. Segítségünk van bőven szerencsére, anyukám pl. naponta jön, de azért érdekelne, ez meddig tart még? Mikor edződöm meg kicsit jobban, hogy ne fáradjak el ennyire már délutánra?
Észrevettem, hogy ha a babával megyek valahová kettesben, tehát nincs ott sem a párom, sem valamelyik nagyszülő, akkor sem tudom 100%-ban elengedni magam, mert folyton a lányunkat figyelem, hogy alszik-e még, nem fázik-e, mit csinál stb.
Az első 2-2,5 hónap volt pokolian nehéz. Segítségem nem volt, a férjem reggel 6-kor ment dolgozni, délután 5-re ért haza. Az első 2 hétben csak rajtunk volt hajlandó elaludni, és ha letettük abban a másodpercben ordított.
Wc-re is alig tudtam elmenni, enni is csak fekve, miközben a gyerek rajtam aludt. Délután amikor az apja hazaért, akkor neki átadtam, el tudtam menni fürdeni, aztán vagy neki álltam takarítani, és főzni, vagy vissza a gyerekhez, és a férjem takarított meg főzött. Este 8-kor aztán kezdődött a “napi rutin” hasfájás miatti ordítás éjfélig. 3 óránként evett, utána 30-60 perc szenvedés a pocakja miatt, utána 2-2,5 óra alvás, és megint kezdődött újból.
A varrataim a 4. héten is úgy fájtak, hogy nem bírtam ülni.
Ha olyan sorom lett volna, mint neked.. :D bele se kellett volna rázódnom a dolgokba, úgyis mindenki megcsinált volna helyettem mindent. Bár ennél könnyebbet nem tudom, hogy hova szeretnél, mert ez a nevetségesen könnyű kategória.
Nem, attól, hogy anyukám, vagy más babázik 1,5-2 órát, és nem szalad a lakás, attól még nem csinál meg helyettem mindenki mindent. :)
Ha így lenne, nem lennék fáradt már a nap közepén.
Persze, értem én, hogy ez még mindig a "könnyebbik út", pont ezért mondtam, ha velünk is az lett volna, mint amiket itt olvasok, hogy fél évig le sem tudta tenni az anyuka a babát, hetekig csak otthon voltak és szoptatott, éjjel 30 perc alvás egyhuzamban már nagy szó volt, ezeket biztosan nem bírtam volna, szerintem egy hét után elsírtam volna magam, vagy én nem tudom. Nyilván megoldottuk volna valahogy, de tisztában vagyok azzal, hogy az első hónapokat nem mindenki a tengerparton tölti a babájával.
Kettőnk közül inkább a férjem a lazább, bár annyira nagyon stresszelősnek magamat sem mondanám. De igen, ő áll sokszor gyakorlatiasabban a dolgokhoz, én meg a Googlet bújom, hogy mi lehet a megoldás, mit írnak a szakértők. Aztán mire kitalálom, mi legyen, ő már meg is oldotta.
Kicsit fura ahogy olvasom
Tehát 21től 8-9ig alszik a baba anyukád ott van veled mindig meg aférjed egy néni főz és takarít.
Akkor konktrétan mibe fáradsz el?
Nekem 6 hónapos kora után volt könnyebb de én csinált.mindent
“ Nem, attól, hogy anyukám, vagy más babázik 1,5-2 órát, és nem szalad a lakás, attól még nem csinál meg helyettem mindenki mindent. :)
Ha így lenne, nem lennék fáradt már a nap közepén.”
Ez kicsit nekem is magas, hogyha jól alszik a baba, van, aki takarít , sőt napközben is tudsz szusszanni kicsit, mert jön a nagyi, akkor mi a gond, mi a nehézség? Nem akarlak bántani vagy irigykedni, csak azért mert tényleg marha nagy szerencséd van, de ha ennél is könnyebb életet szeretnél, az csak gyerek nélkül működik! 😄
A mindennapokban. Hogy mindig készen kell állni, figyelnem kell, mindent jól csinálni, állandóan 110%-on lenni.
Anyukám max. 2 órát van itt, vagy éppen megy sétálni a babával, ha nekem előtte nem volt kedvem valami miatt, vagy nem fért bele a délelőttbe.
Az, hogy a férjem itt van, szerintem annyira nem nagy dolog, hogy külön ki kelljen emelni. :D
Egy család vagyunk, ugyanúgy az ő gyereke is.
De lehet, hogy ez csak ilyen őszi depresszió, mert most jöttünk haza "véglegesen", 2 hónapig nem is megyünk semerre nagyon és talán emiatt is érzem fáradtabbnak, kimerültebbnek magam. Mert vége a jó időnek is lassan, kezdődik az ősz, rossz idő, eső stb.
Gyerek és szülőfüggő.
Nekem az első 1-2 hét után az 1. Babával nem kellett segítség.
Persze jólesett, ha kaptam valami ebédet vagy leváltottak.
De segítség nem kellett.
2. Gyerek mellett is 2-3 hétig kaptam heti pár napra ebédet.
Most a 2 mellé érkezett 2 újszülött.
6 hetesek, de kapok még anyukàmtól néha ebédet.( most pont egész hétre)
Viszont 4 napot+éjjel a 2 picivel egyedül voltam itthon, megfőztem stb
Igaz, hogy volt, amikor 11-kor reggeliztem.
De egyik nap lasagne is elkészült…
Szóval neked valószínű, hogy később, mint nekem..
4éves,mostanába volt az hogy egyedül is elmatatott anélkül, hogy nem valami hülyeséget csinálna.
A balcsiba elől el lubickolt amig kintről figyelve leülhettem.
Mikor edződtetek bele az anyaságba? Mennyi idős volt a pici, mikor könnyebbnek éreztétek már a programokat, mindennapokat
Kb. amikor gimibe ment :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!