Rögtön szerettétek a kisbabátokat?

Idézet A suttogó titkai c. könyvből (egyébként is jó dolgokat ír, érdemes elolvasni!):

"Hadd ismételjem meg: bizonyos fokú rossz hangulat normális

jelenség. A gyermekágyas időszakban jelentkezhetnek

hőhullámok, fejfájás, szédülés; az anyuka levertnek érzi magát

vagy sír; kételyek gyötrik, szorong. Mi az oka? A szülést

követő néhány órában igen jelentősen csökken az ösztrogén

és progeszteron nevű hormonok szintje, akárcsak az

endorfinoké, amelyek a boldogságérzetet és a jó közérzetet

biztosították a terhesség folyamán. Egyszóval kiszámíthatatlanul

válthatják egymást az ellentétes érzelmek. Nyilvánvalóan

szerepet játszik benne az új helyzet, az anyává válás

okozta stressz is. Mi több, ha Ön a PMS-től* is szenvedni

szokott, az azt jelenti, hogy Önt különösen megviselik a

hormonszintváltozások, ezért a szülés u t á n is számíthat rá.

A levertség hullámokban tör rá az emberre. A „hormonhullám"

egy órára, de akár egy-két napra is kiolthatja az

* Premenstruális szindróma; a menstruációt megelőző napokban vagy

hetekben jelentkező fizikai és lelki változások (pl. depresszió, ingerlékenység,

feszültség, puffadás, étvágycsökkenés vagy -növekedés, mellfeszülés)

együttese.

életkedvét vagy megfoszthatja a józan eszétől, és három

hónapon, egy éven keresztül vissza-visszatérhet. A rossz napokon

mindenről megváltozhat a véleménye, legkivált a

gyermekével kapcsolatban érezhet másként. Fölerősödik az

a bizonyos belső hang: „Mibe u g r o t t am bele?" vagy „Képtelen

vagyok megszokni a pelenkázást/a szoptatást/a felkelést

éjnek évadján."

TIPP: Ha egyedül van otthon bömbölő csecsemőjével, és

úgy érzi, nem bírja tovább, vagy, rosszabb esetben, kezd

dühös lenni, tegye a babát a kiságyába, és menjen ki a

szobából. A sírásba még egyetlen gyerek se halt bele. Vegyen

három mély lélegzetet, aztán menjen vissza. Ha nem

sikerül lecsillapodnia, telefonáljon egy rokonnak, ismerősnek

vagy szomszédnak, és kérjen tőle segítséget.

Ha hormonhullám csapkodja lelke partját, összpontosítson

a tágabb összefüggésekre. Normális, amit ilyenkor átél -

hagyja, hadd sodorják az események. Maradjon ágyban, ha

attól jobban érzi magát. Kiabáljon a partnerével, ha ez segít.

El fog múlni."

Csak azért másoltam be, mert abban sem vagyok biztos, hogy depressziós vagy. Teljesen normális, amit érzel!

Sziasztok Anyukák.

Húúú, nagyon régóta olvasom azt az internetes oldalt, de így még sosem voltam, hogy egyszerre annyi minden kavarog bennem, hogy nem tudom, hol kezdjem el a billentyűzeten a betüket nyomkodni.

Kedves Kérdező ! Biztos, hogy sokunknak másoknak is vannak hasonló érzései, mint Neked / Nekünk.

Édesanyámmal beszélgettünk minap és Ő mondta, hogy olyan " fura " voltam a Kisfiam születése utáni napokban, mintha nem is örültem volna neki, pedig közel egy évtizedet vártunk rá....és valóban olyan fura is volt a dolog., amivel igaziból talán a napokban néztem szembe és ismertem be magamnak. Nem arról van szó, hogy nem szerettem, hanem féltem talán a feladattól, hogy el tudom-e látni majd ... sőt, talán féltem a saját gyerekemtől is..., és igen, nem is láttam olyan szépnek az elején....ő is besárgult, már mindenki hazamehetett , akik utánam szültek és azt hittem, hogy mi azért nem mehetünk haza, mert a gyerek érzi tudat alatt is, hogy félek ...

.......................

aztán mára minden okés lett, szeretem, imádom és igen napról napra erősebb ez az érzés...szerintem ezeken minden ANYA átmegy, csak vannak, akik kisebb mértékben.:-)))