Rögtön szerettétek a kisbabátokat?

Hány éves vagy? Férfi vagy nő?

Szerintem nem értél meg az anyaságra/apaságra vagy egyszerűen nem alakult ki benned az anyai/apai szeretet, sajna van ilyen. Ilyenről hallottam sajna és láttam is ilyet.

22/L

Én is szerettem már akkor, amikor még csak tervben volt, de kb 2 hónapos volt, mikor először éreztem, azt, h anyai érzések vannak bennem, nem csak szeretet, mint bármelyik másik ember felé.

Ennek ki kell alakulnia, nem mindenkinél jön azonnal, nem szabad kétségbe esned. Nekem egy betegség hozta ki, annyira aggódtam, meg volt fázva, és bármit megtettem volna, h szegény ne szenvedjen. Akkor éreztem először, h az életemet adnám érte.

Szerintem pedig az égvilágon semmi probléma nincs Nálad.

Nem vagyunk egyformák.

Nekem a kezdetektől a mindenem a Kislányom, és ez az érzés egyre erősödik. Senkit nem szeretek annyira, mint Őt, pedig a Férjem és Édesanyám is eszméletlen fontos helyen vannak a szívemben....a Kislányom mégis más.

Ennek ellenére kegyetlen nehéz volt az eleje. Kicsit csalódott voltam........csalódtam magamban, és abban, hogy talán én erre nem is vagyok képes. Másképp képzeltem el az idilli első időket. Feszült és fáradt voltam.

Sokszor elkeseredtem, hogy már soha nem fogok egy normálisat kajálni, pisilni, pihenni. Néha egy egész napos átbőgés után talán haragudtam is Manóra. Azóta eltelt lassan 7 hónap, és az életem értelmetlen lenne nélküle. Boldogan várok minden napot, minden percet amit Vele tölthetek, és piszkosul szégyellem magam, hogy az első időkben dühös voltam az én kis Drágámra.

EZ EGY ÚJ HELYZET ÉS IDŐ KELL.Valakinek rögtön megy az átállás, valakinek több idő kell.

Biztos vagyok benne, hogy nagyon szereted a Kicsikédet.

Ne vádold magad......jönni fog az a boldogság