Sok gyerekes anyucik (min.4), ti szerettetek volna sok gyerkőcöt vagy igy alakult? Anyagiak? Nem probléma?

Sok gyereket szerettünk volna, a számukról nem gondolkodtunk.Mivel 32 voltam amikor az elsőt szültem,úgy nézett ki,háromnál több "nem fér bele" a koromba,ezért nagyon örültünk amikor harmadszorra ikreink lettek.Így vannak négyen.Sosem bántuk meg,nagyon jó így.

Az egy cseppet nem érdekel mit szólnak az emberek,bár az igaz,h sajnos sokan egyenlőségjelet tesznek a sok gyerek és a segélyért szültem közé,nekünk sok évünkbe került amíg ezt levakartuk magunkról.Látják,h a gyerekek jól neveltek,udvariasak,jól öltözöttek,sok kulturális és egyéb programon látnak minket családostól,de vicces ahogy a mai napig meglepődnek mikor kiderül,h egy nagy egyeteken vagyok mérnök.:))

Ötödik babám most 5 hetes. Ehhez képest tipikus egy gyerekesnek indultunk. Aztán gondoltuk jó lenne egy tesó, a 3. pedig becsúszott. A 4.-et újra terveztük, mert a "kicsi" is már majdnem 10 volt, és kezdett csendesedni a ház. De mivel a kistesónak így nem volt korban hozzá illő testvére, bevállaltuk az 5.-et is.

Anyagilag milyen? Kicsit nehezebb, mint amikor kevesebben voltak, jobban be kell oszani, amink van, de megoldható. Az emberek véleménye változó. Néhányan dícsérnek, mások elítélnek. A legtöbben pedig megdöbbennek. Nem reklámoztam különösebben a terhességemet, így sokaknak az tűnt csak fel, hogy szimpla babakocsi helyett ikerkocsival járok. Belenéznek, és a következő magvas kérdéseket teszik fel:

-ez már újabb (naná, a "régi" is ott ül mellette)

-a tiéd? (nem, a szomszédét sétáltatom a sajátommal együtt ikerkocsivan)

-Hát ő meg honnan van (most vette a Tesco-ban, akciós volt)

-Mindet elhoztad, vagy van még otthon is?

Mindez nem igazán zavar. Tisztességesen nevelem minannyiukat, megadom, amire szükségük van, imádom Őket. Szerencsére a férjem remek apa, testi-lelki társam.

Szóval nem kell félni a nagy családtól:)

3. vagyok. Nálunk sem csúfolták a nagyokat. A legnagyobb 17,5 éves fiú, a lányok körülrajongják, ha viszi magával a 2 éves tesóját, vagy képeket küld róla. A második 13 éves fiú. Igazi kamaszként nem teszi a kirakatba a családot, de otthon átvedlik 5 évessé, amikor a kicsivel játszik. A 3. 12 éves lány, Ő határozottan élvezi a helyzetet, nem győzi bezsebelni a barátnői irigykedését. a 4. még csak két éves lány, de nála sem aggódom a csúfolódás miatt.

A kritika inkább a szülőket éri, hiszen sokan nem értik, hogy van, akinek csak nagy családban teljes az élete. És azt sem tudják elképzelni, hogy a mi életünk is van olyan rendezett, mint egy 1 gyerekesé, csak a stratégiát kell jobban kidolgozni.

Én szívem szerint vállalnék még egyet. A picinél nagyon számítottunk rá, hogy kislány lesz, aztán fiacskánk született. Imádjuk, örülünk, hogy így alakult, de a szívünkben van még egy kiadó hely egy kislánynak. Sajnos a józan ész nálunk a mostani létszámnál vont határt.

Annak aki megszólja a 3 gyereket, ennyit kell mondani:

Ők fogják fizetni az ön nyugdíját és a gyereke munkanélkülijét...