Akinek rosszevö volt a gyereke (1 ev körül) volt mögötte valami egeszsegügyi problema?

Ha nagyon aggaszt a dolog, akkor kérj egy vérképet, mert lehet, hogy esetleg vashiányos vagy valami más gond van.

De többségében nincs eü gond, ha rossz evő a gyerek.

Anno én is az voltam, de semmi bajom nem volt, csak jobban érdekelt minden más, mint az evés. Konkrétan krumplin és vízen nőttem fel, de abból sem ettem sokat. :) Mégis itt vagyok, és jól vagyok. Ja, és most már jóformán bármit megeszek.

Lányom mondjuk jól eszik, de barátnőm kislánya szinte semmit. Ők is elvitték vizsgálatokra, de szerencsére semmit nem találtak nála. A diagnózis csak annyi, hogy rossz evő. Viszont emellett kiegyensúlyozott, vidám, örökmozgó lányka.

Hasonló a helyzetünk, annyi különbséggel, hogy kislányom eszik, de jóval kevesebbet, mint a korához képest el lehetne várni.12 és fél hónapos.2,5 kilósan született, most is egy picurka, törékeny kislány, soha nem ette meg azt a mennyiséget, ami a korához képest kellett volna.Kb. 200-250 g-ot eszik, de most, hogy 2 foga jön egyszerre, előfordul, hogy 160 g-mal is beéri.Valamit mindig kell a kezébe adnom, hogy egyen.Mindent megeszik, csak keveset!Nem tudok mit csinálni, elfogadtam, hogy eleve egy kisebb baba, a gyomra se lehet egy nagy hordó.Minket küldtek kivizsgálásra, mert egy időben alig hízott.Volt vérvétel, székletminta, tejmentes étrend, miután a hónapokon át tartó idegeskedés után kiderült, hogy semmi baja, csak kevés a tejem.Aztán egyik napról a másikra lemondott a szopiról 8 hónaposan.Nem méregetem már itthon a súlyát, nem idegesítem magam rajta.Sajnos neki a biztonság kedvéért vasat, és enzimpótlást is kell adnom.Orvosi javaslat, de nem túl jó érzés egy ilyen pici gyereket gyógyszerrel tömni..úgy, hogy tudom, hogy alkatilag ilyen.Én is alacsony, és vékony vagyok.De hát a gastroenterológusnak az a dolga, hogy a kákán is csomót keressen.

Mióta tart nálatok ez a fényevés?Nem lehet, hogy egész egyszerűen nem érdekli, mert nagyon aktív a mozgásban??

Én azt csinálnám a helyedben, nekem is ezt javasolták, hogy kiéheztetném, hogy csillagokat lásson.Akár 4 óra is eltelhet evés nélkül.Ne adj neki édes löttyöket, az csak telíti a gyomrát, elveszi az étvágyát.Inni vizet kapjon, és desszertet ne kapjon külön, felejtsd el a pudingokat, grízeket.Húst, és főzeléket adj neki.Ne nassoljon 2 főétkezés között! És adhatnál neki frissen facsart narancs levét, az növeli az étvágyat.Ez mind orvosi tanács, hátha beválik nálatok is.Ha egy gyerek igazán éhes, enni fog.

Szerintem nem kell túlaggódni. Ha annyira bizonytalan vagy nézesd meg orvossal, de szerintem sincs komoly baj.

Lányom sem eszik szinte semmit. Másfél éves, ma reggelire kb 5 dkg párizsit evett meg kis ketchuppal, délelőtti séta alatt egy negyed kiflit elrágcsált tízórai gyanánt, majd ebédre egy fél pohár joghurtot evett meg. Most alszik. bredés után van az igazi ebéd nálunk, ami kb 8 kanál (teáskanál méretű falatra kell gondolni) főzelék husival, (vagy ami éppen a mi ebédünk is) majd vacsorára gyümölcs. Ennél többet nem lehet beleerőltetni. És nem iszik mást, mint vizet ill. ha olyanja van narancslevet, ami nálunk a székrekedés miatt fontos. Tejet, kakaót, tápszert nem fogadja el 13 hónapos kora óta.

"Kedves elsö valaszolo, ez nalatok mikor jelentkezett?Mert neha mar en is a hiperaktivitason gondolkodom(evestöl eltekintve is).Es leginkabb miben jelentkezik, mert pont most emlitettem ezt az orvosunknak, szerinte teljesen rendben van a fiam, bar szerintem teljesen mas, mint az ismeröseim hasonlo koru gyerekei.Allandoan megy, igazam az etetöszekben sem hajlando megülni"

Így viszagondolva nagyon,nagyon hamar megfogalmazódott bennem is,hogy "hiperaktív" a gyermekem,nagyon mozgékony volt,veszélyérzete nulla,semmi nem köti le hosszasan,de minden érdekli,enni nem akart,elaltatni nagyon nehéz volt,állandóan felébredt(máig megvannak mindezek),persze gyermekorvos és védőnő kinevettek,bölcsis gondozónéniktől is megkérdeztem már az első napokban,hogy szerintük hiperaktív lesz e,azt mondták,hogy sokat kell majd szaladniuk utánna.

Az oviba kerülés első hónapjában 3 évesen már emlegették az óvónénik,hogy nevelési tanácsadóban leszünk majd küldve,mert ők viszont már (nagyon helyesen) észrevették,hogy nagyon-nagyon eltér a gyermek az átlagostól.Ekkor viszont nagyon megijedtem és ellenkezni kezdetem,hogy dehogyis van baj vele,csak az óvónénik fontoskodnak.

A nevelési tanácsadóban nehéz dolga volt velem a pszichológusnak amíg el tudta fogadtatni velem,hogy sajnos fenáll a probléma,nagyon szomorú lettem attól,hogy ennyire egyértelmű a baj,azóta fejlesztésekre járunk,megtesszük amit lehet,de még így is nagyon nehéz évek állnak előttünk.