Melyik korszakát szerettétek a babátoknak a legjobban?

Nem tudok erre így válaszolni. Csodálatos, amikor a pár napos/hetes tehetetlen kis csöppségért felelünk, csodálatos a mozgásfejlődés, az első lépések, a közösségbe menés, az első osztály, az eredmények, a ballagás, az első randira készülés, a felnőtté válás küszöbe... 17 éves a lányom.

Olyan korszak nincs, amit a legkevésbé szerettem volna, hiszen mindegyikben van szép :)))

A gyerek egy csoda :)))

Kisfiam 18 hoanpos es ezt a korszakat szeretem a legjobban. Tud valamennyire kommunikalni, ha ehes odamegy a huto ele es magyaraz, este gond nelkul elalszik, tudok mar vele epiteni, labdazni, autozni, fogocskazni, "rajzolni", szappanbuborekot kergetni :)... es visszajottem dolgozni, otthon imadok anya lenni es a melohelyen kolega ismet no. :)

En oszinten szolva az elso evnek nem sirom vissza egyetlen pillanatat sem. Nekem nagyon nehez volt: a szoptatas nem ment, hasfajos volt, 4-8 hoanpos kor kozott le sem tudtam tenni mert orditott, nem maradt el egy percig sem. Nagyon siros baba volt. Nekem nem igen tetszett a baba korszak.

Amikor ahova raktam ott maradt:-)))

Viccen kívül, mindenk kornak megvan a maga szépsége, viszont amit a legkevésbé szerettem a fiamnál és most láyom is pont abban korban van, az a 2-3 év közötti hiszti és akaratkorszak.

előző

Amit nagyon szerettem/szeretek az a szoptatás, szerencsére hosszú időszaka.

A mi lányunk 4 hónapos, tehát bő időtávról nem tudok nyilatkozni, de ahogy fentebb olvastam én is úgy gondolom olyan 1-1,5 éves korától fogom jobban élvezni a babázást. Nagyon pici korában nehézségek voltak a szopival, 2 hónaposan abba is hagyta, eleve kevés is volt a tejem. Az éjszakákat kb. két hete alussza át többnyire, most pedig mozgásfejlődésnek hála folyton hasra fordul, igazából semmit nem tudok csinálni, ha épp nem alszik, mert 3 percenként be kell hozzá menni, hogy visszafordítsam. :(

Persze vannak jó időszakok, amikor mosolyog, jó kedvű, de ez még a ritkább, mi szívesen játszanánk vele, de még érdemben nem lehet.

3 nagy gyerekem van, és döbbenten olvasom a hozzászólásokat, mert a nehézségekkel együtt is a kisbabakor volt a legszebb -ha muszáj választani.

Ráadásul -majd rájöttök ti is-

kis gyerek: kis gond, nagy gyerek: nagy gond...

Egyre komolyabbak lesznek a problémák, ahogy nő. A szoptatás, pisi-kaki, nem alvás... bagatell...

Én mindig azt szeretem a legjobban, amelyikben éppen vagyunk :)

És nem tudok választani :)

13:04-nak

Babákról volt szó, sok válaszolónak még nincs nagyobb gyreke.

De nekem akkor is könyenebb a 11,5 évesen fiammal, mint volt 2-3 évesen, most a kicsi 2,5 éves.