Más is “bánta meg” az első pár héten, hogy gyereket vállalt? 😅 Ugye el fog múlni? Vagy mindig ilyen disszonáns érzés lesz, hogy örülsz neki, de idiótázod is magad, hogy bevállaltad?

Bennem nem volt olyan érzés, hogy ,,megbántam" egy percre sem.

Inkább ijesztő volt, olyan volt, mintha egy másik életbe csöppentem volna, ami nem az enyém, csak csinálom, amit mondanak. Erre szerintem nem lehet felkészülni. Aztán persze belejottem.

Én is most várom a másodikat, bár még nagyon az elején vagyok (5.het), elterveztem mi mindent szeretnék máshogy, aztán kiderül hogy sikerül.

Nekem is ez volt, mellé még társult az, hogy a saját otthonomban sem találtam a helyem, egyszerűen zavart a baba.. Nem tudtam elengedni magam, nem tudtam pihenni, nem éreztem az a "végre egy család lettünk" érzést, meg hogy vele lett teljes a kép... Elláttam, gondoskodtam róla, de közben fogalmam sem volt, hogy fog ez működni hosszútávon.

Ez durván 2 hét volt, utána valami átkattant és jött az a rózsaszínködös érzés is. Nyugi, rendben leszel!

Nem...

Két gyerekem van de az első 4-5 hónapban voltam az életemben a legkipihentebb.

Amugy ha sir, tedd cicire. Bar mar elotte is figyelni kell az ehseg jeleket es ugy a legjobb (keres a fejevel, cuppog, ilyesmik, nezz utana)

Ez az igeny szerinit szoptatas, minden nyekkre mellre kell tenni. Jo, persze a pelenkajat nem art ellenorizni elotte, hogy nem kakilt-e be pl es az zavarja :)

Ha fajna a hasa vagy barmilye, sikitva vagy megnyugtathatatlanul sirna hosszu idon at.

Ezt megismered, semmivel nem lehet osszekeverni.

Nem minden baba hasfajos, az hogy huzza a labat, nem feltetlenul jelenti azt.