Nagyon el vagyok keseredve, mert a szüleim akik nagyon közel élnek pár utcára nem nagyon törődnek a lányommal. Ő csak két éves és az eleje óta ez van. Néha idejönnek 5 percre megnézik aztán mennek. Mit tehetnék, hogy ez változzon?

Mikor én voltam kicsi a nagyszülők nagyon sokat segítettek, sőt egész gyerekkorunkban. Mi (anyukám elmondása alapján) ezerszer könnyebb esetek voltunk mint az én gyerekem, pl aludtunk éjjel de mindig vigyáztak ránk és én ez miatt én imádtam a nagyszülőket. Nem értem ha minden szülőtől minden támogatást megkaptak a szüleim (testvér híján osztozni sem kellett a segítségen) akkor ők miért nem törödnek velem? Azt sem kérdezik meg hogy vagyok, se terhesség alatt se azóta. Gyerekágyas időszak alatt is egyedül voltam, azt ettem amit előtte lefagyasztottam magamnak és soha semmit nem hoztak nekem de ide sem jöttek igazaból. Elvileg jó volt velük mindig a kapcsolatom de mióta felnőttem csak élik a saját életüket, azt elvárják hogy nekik mindenki segítsen ha kell és ha szólnak ugorjunk, mi mindig adunk nekik ezt-azt, segítünk ha kell. Nem értem miért nem kíváncsiak unokájukra jobban? Miért nem játszanak vele mikor minden nap megtehetnék ha akarnák? Én még elboldogulok egyedül de attól tartok nem lesz jó kapcsolatuk az unokájukkal, vagyis ezt érzem a lányomon, hogy annyira nincs oda értük. A többi rokonunkat imádja, nagyon barátság meg minden de olyan mintha félne szüleimtől születése óta. :( Próbáltam beszélni erről de nagyon ki lettem osztva csak.