Nem túlzás a wcre is magaddal vinni a babát,hogy addig se sírjon?

Szerintem amikor az embernek gyereke van, érzi hogy mi fér bele és mi nem. Jobb esetben nem elvárások alapján látja el a babáját.

Az én kislányom is lilulásig sírta magát azonnal, ami bizony olyan helyzet, hogy én nem tudtam jóízűen befejezni már a maradék három falatot sem az ebédemből. Más meg tudja. Nincs ezzel baj.

Vagy pl. ha hatalmas ordítás közben jön rám a szapora és már nem bírom, akkor mit csináljak? :D Bocs a vizuális alkatoktól, dehát van olyan szitu, amikor az embernek nincs jobb ötlete, minthogy viszi magával. Nyilván azért nem rendszeres ez. De hogy jobbat mondjak, a kislányom 1 éves. Az amerikai konyhánkból nyílik a budi, nyitott ajtónál tökéletesen rálátok a gyerekre, ha a nappaliban ül. Ebben benne van az is, hogy olykor a letolt nadrágomba csimpaszkodik hisztizve, miközben én "tenném a dolgom", dehát ez van. Egyszerűen megtanultam így végezni a dolgom, mert sokszor nincs más ötletem, ez van... A hét fénypontja, ha pont akkor jön rám a szapora, amikor a férjem már itthon van és nyugodt szívvel magamra tudom csukni az ajtót. :D

Szóval nem, nem normális, hogy mindent a gyerek igényei alá rendelünk, de sokszor az anya lelke ennyit tud elviselni és kész. Nem kell emiatt ítélkezni.

Kérdező ne foglalkozz Velük..ezen az oldalon a legtöbb nő iszonyat frusztrált és kenytelen normálisan válaszolni a kérdésekre, egyből támadásnak vesz mindent. Szintén nem a babámmal járok mosdóba, 3 gyerkőcöm van egyiket sem vittem sosem, pedig az első abszolút nem az az eszik-alszik-elvan baba volt, de ebből sose volt gond, nem is a legnagyobb orditás közepette szaladtam el.

Enni sokszor eszem/ettem úgyhogy bevittem magammal a szobába és a babám mellettem van, sőt a 4. Trimeszterben sokszor rajtam vagy a kezemben volt a babám úgy tudtam enni ha épp olyan napjai voltak, viszont sokszor tudtam rendesen is mikor aludt. Most már lassan 5 hós kb 2 hónapja könnyebb minden.