Nem túlzás a wcre is magaddal vinni a babát,hogy addig se sírjon?

Amikor nem volt gyerekem én is úgy gondoltam hogy ez már azért nem normális. Aztán lett gyerekem :D

Van egy mondás: először elveid vannak, aztán gyerekeid. Fogadd el, és ne hergeld ilyenekkel az anyukákat, mert egyből egymás torkának esnek :D

Nekem anno barátnőm mondta, hogy bizony volt olyan, hogy vitte magával wc-re a gyereket. Én meg ki voltam akadva, hogy miért kell, le lehet tenni addig azt a gyereket. Nekem akkor már volt egy lányom, simán megoldottam mellette mindig.

Aztán megszületett a fiam. És bizony volt, hogy vittem magammal wc-re. Nem rendszeresen, nem mindig, de volt olyan szituáció. Éjszaka például. Mert csak kézben volt jó neki, amint letettem, üvöltött. Viszont van egy nagytesó, akit nyilván nem akar felébreszteni az ember, ha nem muszáj.

Könnyen ítélkezik az ember mások felett, aztán egyszercsak ő is ugyanabban a helyzetben találja magát, és csak pislog.

Sosem vittem magammal egyiküket sem. Sőt, az előszoba (ahonnan nyílik a wc) és az ebédlő határán volt a biztonsági gyerekrácsunk, és még azt is becsuktam olyankor, hogy utánam jönni/rámnyitni se tudjanak. Mert qrvára jogom van békében pisilni, nagydolgot végezni vagy éppen tampont cserélni, akkor is, ha emiatt pár percig nyűgösködik a gyerek. Mint ahogy enni is mindig leültem ha éhes voltam, és a kávémat is megittam minden nap, melegen. Ja, és a saját szobájukban aludtak kiságyban az első naptól kezdve mindketten.

Köszönik szépen jól vannak, már mindkettő iskolás, és bármily hihetetlen, a felsorolt borzalmas bűnők ellenére még szeretnek is engem. Hovatovább soha egyikük sem vágta a fejemhez (eddig), hogy figyi anya, tök szenyó voltál, hogy sosem vittél be magaddal szrni... :D