Nem túlzás a wcre is magaddal vinni a babát,hogy addig se sírjon?
Nem vagyok egyáltalán a sírni hagyás mellett,de túlzásnak gondolom,hogy van,aki még a wcre is cipeli a gyereket,hogy addig se sírjon ( vagy még extrabb: sír úgy is,de azért viszem). Azt se tartom normalisnak,hogy egy normális kaját ne lehessen megenni,mert nem hagy a baba. Nem akkor állok neki nyilván hosszasan eszegetni,és nyilván nem a legnagyobb sírás közben dobom le és hagyom ott, de nem is gondolom hogy egészséges csak bekapni ami épp a kezembe kerül mert nem hagy a baba,vagy pár perc alatt megenném,de ennyit se lehet mert ez is bűn.
Ti mit tartotok már már betegesnek a mai,elfogadott-vagy inkább el is várt- gyermeknevelési tanácsok,elvek közül?
válasza: válasza:Nem, nem túlzás, nem csak a babáról, hanem a saját nyugalmamról is szólt a dolog. Ráadásul ez kb.az első 2-max3 hónapra jellemző.
De persze biztos jobb lett volna begárgyulnom, csak hogy te ne érezd túlzásnak.🤣
Kösz, de képzeld, mos van egy teljesen nyugis, kiegyensúlyozott egyévesem és az én idegrendszerem is ép maradt.
Te meg gondold nyugodtan túlzásnak, szerintem kb. senkit nem érdekel, szerencsére mindenki úgy csinálja, ahogyan neki jó.
válasza:Nagyon különbözik az, amit most tartok magam számára jónak, mint az, amit az első gyerekem megszületése után következő 2,5 évben jónak tartottam. Szerintem egy többemberes babánál teljesen más a helyzet, mint annál, amelyik csak időnként sír. Az elsőm többemberes volt, azonnal hangosan jelzett, nem fokozatosan, és utána nem volt könnyű megnyugtatni. Kétszer is meggondoltam, mikor eszek, vagy mikor megyek wc-re, és igen, vittem inkább magammal. Kivoltak az idegeim. Rossz anyának gondoltam magam, hogy nem tudom elég jól megnyugtatni, sokat ébredt, ha letettem, sírt. És akárhányszor sírni kezdett, bekapcsolt nálam a kezdeti nagyon nehéz időszak emléke, amikor 40-60 vagy több percig hiába csináltam bármit, csak sírt, és sírt. Azt éreztem, bele fogok kattanni. Bármit megtettem, hogy ezek az érzések és gondolatok ne jöjjenek elő. Inkább háttérbe szorítottam a saját igényeimet.
Nem gondolom, hogy ez egészséges hozzáállás. Azt gondolom, hogy nagyon nehéz feladat volt az első időszak a nagyobbik gyerekemmel, és könnyen ítélkezem saját magam felett a kisebbikkel, akivel nem ez volt. Mondogattam sokat magamban, hogy a naggyal is máshogy kellett volna csinálnom. A kicsi mellett fürödhettem, ehettem, wc-re mehettem, főzhettem viszonylag nyugodtan. Volt persze, hogy sírt, de sokkal fokozatosabban, türelmesebben, és könnyen meg tudtam utána nyugtatni. Hiába voltak ráadásul addigra ketten, még ígyis ezerszer könnyebb volt az az időszak, mint mikor a nagyobbik volt kicsi.
Úgyhogy én befejeztem azóta már az ítélkezést saját magammal szemben, és örülök, hogy nem kattantam be. Túléltük, kész, nem egyformák a gyerekek, ennyi.
Mi ez a támadás? 😯Kettes,mitől vagy ilyen feszült?
Nekem nincs még babám. Nővéreknek van,pont olyan hogy lilul a feje és torka szakadtabol üvölt. Elég sokszor. De már öt hónapos.Szegeny nővérem szrni se tud.
De most nem ez a lényeg. Feltettem egy kérdést. Miért kell letamadni? Csak érdeklődöm. Nem mondtam higy ahogy én látom az a norma,mindenkinek uyg kéne és pont..
válasza: válasza:4. replikád: "Nem mondtam higy ahogy én látom az a norma"
Ehhez képest a kérdés:
"Azt se tartom normalisnak..."
Ráadásul úgy osztod az észt, hogy még sosem voltál ebben a helyzetben.
Ez így simán provokáció.
Na, vajon miért kaphatod az ívet?!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!