Aki hagyta sírni a babáját kicsiként, csecsemőként,annál mi lett végül?

Csodálatosak ezek a kommentek is,el se olvassa,azt se tudja van e gyerekem,és írogat. Annak van igaza aki azt írta az elején hogy ez nem sírni hagyás. Az alap szükségletem látom csak el közben. Látom, elment olyan irányba a téma ami nem szolgálja az epulesem. Nem akarok bele menni egyéb körülményekben sem,nem véletlen enm tanácsot szeretnék (honnan is tudnátok hogy nincsenek már szüleim,higy 20 évesen egy targoncaval elutottek és csavarok tartják a gerincem,igaz,tudok járni meg minden, de ezerszer nehezebb így. Nem véletlen nem atancsot kérek. )Direkt pedig sosem hagyom sírni.

Aki ezentúl a kérdésre szeretne valaszolni privatban tegye. Én kikovetem a kérdést,mert már vadvizekre tért.

Azért nem reagalom le mert nem ez volt a kérdés. Nagyon bánom hogy bármi részletet leírtam ,írhattam volna azt is hogy dolgozatot írok,ahhoz kell,stb bár akkor is valszeg elszabadult volna a pokol.nem segítséget kértem,világosan látszik a kerdesembol.

Nem érzem magam szar anyának. Ennem kell,furodni kell, stb és két hét nem alvás után leforraztam magam fel álomban teavízzel,de még ez sem volt elég jel, egyik éjjel a gyerekszobabol.kimenet hanyatt estem a küszöbön,akkor jött el a pillanat valamennyit muszáj aludnom ha csak egy két órát is,mert mi van ha a gyerek is ott van a kezemben,vagy leserulok,ki látja el a picit és a nagyot. Arról nem is beszélve egy gyereknek anya kell,egy épkézláb anya,nem egy (idegbeteg) zombi. A zárójel fakultatív. Nem fogok snekinek magyarázkodni,azon én már tul vagyok. Jó anyja vagyok a gyerekeknek,ezt tudom,a kérdésem sem arról szólt,az vagyok e vagy nem.még csak arrol sem hogy mire számítsak ha sírni hagyom kicsit.egyszeruen kíváncsi voltam,mennyien vannak,akik ezt csinálják,mi volt a tapasztalatuk,mire jutottak. De sajnos még egy anonim fórumon sem őszinték az emberek,persze lehet hogy itt csak egy maréknyi ember olvassa a kerdest,valszeg nem itt tobzódnak az én embereim,vagy ha mégis,hát nem csodálom ha ezek után a kommentek után ők is csendben maradnak.

Ui megnyugtatok minden osanyat,akárhogy hordozod,akárhogy szereted,akármit csinálsz a gyerekednek mindig lesznek majd felnőtt korában veled kapcsolatos megoldatlan problémái. Ha nem azért,mert egy kicsit sírni hagytad,akkor másért. Mindig.Persze tudom,hogy ezt ti (ezt is) már tudjátok,és nálam csak jobbak vagytok. Hát legyetek,nekem nyolc. Őszintén sajnálom hogy nem kaptam sok érdemi választ.

A segítő szándékot pedig értékelem,de ha az kellett volna,arra írtam volna ki más kérdést. A pokolra vezető út is..,ugyebár.