Aki hagyta sírni a babáját kicsiként, csecsemőként,annál mi lett végül?
Csak és kizárólag a kérdésre szeretnék választ, ismerem én is a kutatásokat, tudom,hogy nem hagyunk sírni babát,stb. Én most csak érdeklődöm. Mert sehol vagy alig találtam olyan tapasztalatokat,akik hagyták ordítani. Persze,ezt nem szokás bevállalni. Szóval még egyszer: csak a kérdésre kérek választ. Babát nem hagyunk sírni soha stb válaszokat,köszi,de nem.
Lehet a gyereked pár éves,vagy akár felnőtt is, és annak idején hagytad sírni. Mi lett? Meddig tartott,és később milyen baba /gyerek/ felnőtt lett? Nem arról beszélek hogy elhanyagoltad. Hanem arról,hogy gyakorlatilag állandóan,non stop üvöltött, nem éhes,nem szomjas,tiszta a pelus,szépen fejlődik (!), szeretgeted, babusgatod, de rendszeresen rá jön az orditas,órákon át, és akárhogy próbálkozol maximum addig tart,míg az adott dolgot csinálod,amint abbahagyod megint üvölt,de van hogy az se segít. A te kapacitasod pedig véges ,mert az alap szükségleteidet,vagy a másik gyereked nem tudtad ellátni arról nem is beszélve hogy aludni is muszáj néha. Akinek nem volt ilyen a babája az elképzelni se tudja ez milyen. Szóval még egyszer: csak a kérdésre szeretnék választ.
Egyetertek a 13 -mal.
Szegeny baba...a fiam egy eves,es allandoan sirt,sot most sem alszunk ejjel...Nekem ninca szivem hagynonsirni plane nem dögleni amig a gyerek ordit.mert eppen faradt vagy
Gyereket akartal itt van.es nem erdekel h tapasztalat erdekelt.akkpr is leirtam mert nem birtam magamban tartani
Szerintem egy 5 hetes, mivel még újszülött teljesen más tészta. Semikeppen sem tenném.le,hogy akkor most sírjál,mert Rád van szüksége,lehet a hasa fáj,vagy csak szimplán Veled akar lenni.
Nekem a legnagyobb fiam brutál rossz alvó volt ,teljesen ki voltunk,Óránként kelt éjjel, de fél óra volt visszaaltatni. Ekkor tanácsoltak egy módszert amivel megtanul aludni, 3 nap az egész és nem úgy van hogy hagyod hagy üböltsön órákig. 6 hónapos volt a fiam ekkor, kisebb babáknak nem is javasolják. Szokásos napirend majd be az ágyba szépen elköszönsz, elmondod,hogy Anya is megy aludni stb, kijössz, 5 perc múlva vissza, ha kell megnyugtatod beszélsz hozzá megsimogatod, de nem veszed ki, megint elmondo,hogy Anya is megy aludni, aludj jól stb és kijössz, 5 perc múlva vissza. Nálunk az első nap 45 perc volt, de csak az első 5 percben sírt utána csak gagyarászott, a 2.nap egyátalán nem sírt ekkor 10 perc volt az egész és aludt, a 3.nap már mikor kimentem félig aludt. Valakinek még ez is sírni hagyás holott 5 percet sírt max és nem bevágtam a szobába és rázártam az ajtót kategória.
Szerintem ez nem ilyen egyszerű.
Mármint oké, hogy ezt megállapította valaki meg logikus is, hogy nem kap választ és ezért kötődési, bizalmi nehézségei lesznek, nade ezen kívül sok egyéb dolog befolyásolja a kapcsolatot a szülővel és másokkal.
Például engem nem hagytak sírni babaként tudtommal, de gyengén kötődöm csak a szüleimhez. Szeretem őket, de egyáltalán nem szoros a kötelék. Vannak kötődési problémáim is.
Nagyon féltem a sötétben gyerekként (mai napig is), rengeteg rémálmom volt, emiatt szüleimmel aludtam sokáig, mégis cserbenhagytak, nem bízhattam bennük. És erre nem babakorban jöttem rá, hanem ovis koromtól folyamatosan tapasztaltam meg pl.: megvertek, átvertek, nem tartották be amit ígértek, kinevettek, kigúnyoltak, nem voltak érzelmileg támogatóak stb.
Én szerencsére válaszkész tudtam lenni, de volt egy időszaka a babámnak mikor semmi nem nyugtatta meg, csak sírt, de elmúlt. Nem hasfájás véletlenül? Pocaktornát próbáltad?
Megpróbálnék vele egy apától külön szobában aludni és amint sír mellre húzni és úgy aludni, sokan csinálják így, hátha neked is beválna. Napközbenre nekem is a hordozás jött csak be de írtad hogy az nem jó neked.
Amióta anya lettem leszoktam az ítélkezésről, pedig korábban nagyon kritikus tudtam lenni. Furcsa hogy másoknál inkább előhozza ezt az anyaság.
Az a baj ezt most megmondani nem lehet előre szerintem,hogy lesz-e ebből gond később vagy sem. :\ Én állítom,hogy van rá hatással,de persze kitudja. Nálunk a férjemnek és nekem is sajnos elég rossz kapcsolata van a szüleivel. Ami biztos,hogy mindkettőnket hagytak sírni,de emellett sok más gyerekkori tényező is volt,de mondjuk,aki sírni hagy,szerintem később is sajnos olyan lesz,emberileg nem változik az illető. De persze nem tudni ettől van-e vagy sem. 9 hós lassan a kislányunk,de a mai napig mondogatja a két drága mamika,sőt már 1 hetesen(!!!)mondták,hogy miért nem tesszük le és hadd sírjon,majd megnyugszik kb. Most is,hogy tegyem le,hadd sírjon én meg feküdjek le aludni. Ilyenkor szoktam őket elküldeni a melegebbre egyébként,mivel ők lehet ezt így normálisnak találták,viszont mi nem így fogjuk,pont,ha nem alszok 5 évig akkor sem hagyom magára. Arról nem beszélve,hogy bár valószínű nem ez a rossz kapcsolatunk oka(csak mondjuk innen indulhatott a nagy 0 kötődés),de megvannak lepődve a mai napig,hogy dehát miért nincs normális anya-lánya meg anya-fia kapcsolat. De mondom ez iszonyat soktényezős volt. Nekem 3 jó barátnőm van egyébként és azért az elég érdekes,hogy egyiknek sem túl jó az anya-lánya kapcsolat,sőt... Egykorúak vagyunk,hasonló életfelfogással a szülők között is(ebből egyikőjük anyja anya barátnője is). Azt gondolom akkoriban valahogy ez normálisnak tűnt,hogy leteszik és akkor jól van(tisztelet a kivétel),de azért nézzük már meg,hogy mennyien vannak a jelenlegi felnőttek között,akiknek borzasztó a szülő-gyerek kapcsolatuk felnőttként is és mint írtam is,ez csak az én látásmódom,ÉN ezt látom a közelünkben. Ez a tapasztalatom.
A másik az,hogy szívfájdító volt olvasni is.:( Tudom nem kérsz véleményt és nem is akarlak bántani sem,ez a te döntésed,de ahogy többen is írták mi is benne vagyunk ebbe,sőt sok ismerősömnek született gyerkőce,ahol kb. 1,5-2 év van a két gyerek között,de ilyet azért sosem hallottam. Lassan 9 hónapja nem alszunk,most éjszaka is 2-4 között szakaszonként fent volt,5-6 között végleg kel,napközben nyűglődik és konkrétan a semmi sem jó,elaltatni úgy tudtam napközben is ma,hogy magamra kötöttem hordozóval,de van,hogy ez sem segít,főleg ha fogzik,front,bármi van,de sose lenne szívem sírni hagyni,pedig elhiheted,hogy fáradtak vagyunk és a férjem így megy dolgozni(segítségem sincs,mivel a mamák több száz km-re laknak és egyikőjük aktívan dolgozik is). Nem is tudnék úgy aludni amúgy,ezt el se tudom képzelni. Gyerekekkel dolgozom,ahol sok szülő bent hagyja a gyermekét,ha nem tud bent maradni vele vagy éppen nem akar,rengeteg a feladat és kevés az idő a baba/gyerek foglalkozására ilyenkor,ha nincs vele senki,de basszus én még ott idegen gyermeket sem hagytam soha sírni,volt,hogy kivettem és vittem magammal a dolgom csinálni,vagy kocsiba raktam és toltam magammal,mert egyszerűen a szívem megszakadt,hogy szüksége van valakire,de nincs,aki foglalkozzon vele. Így a sajátommal pláne nem. Ráadásul 5 hetes babáról beszélünk,negyedik trimeszter,de ezt tudod is,mivel második gyerek. :( Inkább segítséget kérnék nagyszülők,bébiszitter,bárki is,aki tud neked. Egyébként igen,egy idő után abbahagyják,ilyet is láttam a szakmámban,de persze mert belátták,hogy senki sem fog jönni...belealudtak a sírásba vörösödő fejjel,hát fantasztikus mit ne mondjak. Ha te tudsz nyugodt lelkiismerettel így aludni,akkor rendben. Orvos egyébként látta?Nem fáj valamije pl.?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!