Tényleg kapáljam el magam?
Ne haragudjatok, megittam 2 whiskey-t, mert hónapok óta először aludtam 3 órát a babával-10 hó. (Aztán egy órát fent voltam)
Számíthattam volna még 2re, de 20 perc után felébresztett a kutya….
Kicsit kivagyok a baba-mama csoportokban azoktól a posztoktól, amik arról szólnak, hogy vissza fogom sírni ezt az időszakot.
Basszus mi jöhet még???!!
Ami ennél is durvább és brutálisabb, ami miatt azt mondom h ez de jó volt???
Kezdek már teljesen kikészülni, erre ilyen posztok jönnek. Hova tud ez még tovább durvulni?
Ne kapáld el magad. Nem egyformák a gyerekek, és az anyák sem. Van, aki akkor is kisminkeli magát egy poszthoz ömlengeni az anyaságról, mikor pont ugyanazt érzi, mint te :D
Szerintem segítene, ha Facebook helyett mást nézegetnél napközben a telefonodon.
A kialvatlanság gyilkos amúgy. Nem mindenki sírja vissza a kisbabás időszakot. Vagy már évek múlva csak arra emlékszik hogy milyen jó volt büszkén tolni a babakocsiban :D
Nekem is innen lett durvább.
Ekkor kiszámíthatóbb volt még az ébredèse, ha sok is volt.
Utána össze-vissza.
A viológiai órám megkergült.
Az alvás utána jobb lett, akkor a nappalok lettek teljes dackorszakosak ( viszont nekem pàrhuzamosan is volt a kettő, mert 1,5 èv van köztük)
Egyèbkènt mindenki minden időszakot másképp èl meg.
Ez a 10 hónap negatîv része pedig majd elfelejtődik a sok új èlmény hatására.
Az italra csak ennyi hozzàfűznivalóm van: Vàljon egészségedre! 😉
Nagyon sok hülyeséget olvasni, ez abból fakad hogy egyrészt mindenkinek más a személyisége és más a gyereke is, így teljesen más tapasztalataink lesznek adott dolgokról.
Másrészt már egymás mellett él a régen szokásos nyeld le a békát és add elő hogy minden csodás, ne is gondolj arra hogy a gyerek akár kicsit is nehézség, valamint az hogy már sokan fel merik vállalni, hogy nehéz, amellett hogy jó is. Tipikus példa mondjuk a szülés utáni depresszió. Mostmár mindenkinek ezt ajánlgatják itt az oldalon is, de korábban tagadták a létezését is, mindenféle kényeskedő önző bolondnak tartották akinek ilyen volt.
Szerintem az általánosan igaz hogy minden időszaknak megvannak a maga nehézségei és szépségei, illetve vannak könnyebb és nehezebb időszakok. Kinek mikor mi. Van akinek alszik, de nem eszik, van akinek eszik, de nem beszél, van akinek nem szobatiszta, dackorszak, kamaszkor stb.
Jó lenne ha tudnánk támogatni egymást ebben az egész kalandban mert tényleg jól tud esni egy-két jó szó, mint ahogy a nem megfelelő sokat tud ártani mikor mélyponton van az ember.
Kitartás jön még jobb időszak!
Nappal se jobb.
Egyetlen pillanatra sem áll meg.
A tényleg hiperaktív gyerek anyukája mondta , hogy csak akkor volt nyugta amikor belerakta az etetőszékbe.
Nekem akkor sincs. Nincs olyan, hogy elvan akárhol.
Nekem azóta könnyebb, amióta legalább 5-6 órát alszik egybefüggően éjjel, de inkább 8-at. Semmi sem olyan gyilkos, mint kialvatlanul, zombi üzemben kiszolgálni türelmesen egy baba igényeit, de én ilyen vagyok. Mindig is fontos volt az alvás, szeretek aludni, nélküle életképtelen vagyok, szóval várható volt.
Én ezeket ilyen tipikus megmondó embereknek tartom. Degradálják az ember problémáját, felnagyítják a sajátjukat, mondogatják, hogy majd meglátod. Köszi, ez pont nem segít. Igen. Megtanulhatnánk egymást segíteni! Változni fog hidd el! :)
Valaki azt írta az elsö kommentek között, hogy neki akkor lett rosszabb mikor visszament dolgozni.
Nekem meg azóta a legjobb.
Soha nem sírnám vissza az első hónapokat, az volt a legrosszabb.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!