Kötődést segítő nevelés vagy elkülönítő nevelés? Melyiket alkalmazzátok?

elkülönítő nevelés? micsoda negatív kicsengés, eleve ítélkező, ahogy írod is, az a gonosz anya hagyja sírni a gyerekét, nem veszi magához és nem szoptatja évekig! ugyanmár! minden anya a legjobbat akarja a gyerekének és mindenkinek az a célja, hogy a pici kötödjön hozzá.

Az én véleményem szerint a kötődéshez és jó anya-gyermek kapcsolathoz az édeskevés, hogyha sír rögtön felveszed és TE elringatod, elhallgattatod egyből. Szerintem nem ezen múlik. Én a kisfiamat külön ágyban altatom, így mindannyian jobban tudunk pihenni. Nem hiszem,hogy ettől ő kevésbé kötődik. Ha este megvolt a lefektetés, ha sír akkor sem megyek be, ez számomra egyenlő a hisztivel, egyszerű akaratérvényesítés, hiszen tudom, hogy semmi baja sincs, csak azt akarja, hogy menjek be (és álljak ott egész éjjel, na persze! :) amúgy simán elalszik, már rájött, hogy felesleges a cirkusz.

Igen a férjemhez jól esik hozzábújni (a gyerekemhez is félreértés ne essék), de a gyermekem nem a férjem, majd ő is a leendő feleségével nyilván összebújva fog aludni.

Amúgy az egész dolog azon múlik,hogy a házaspár mit gondol. Ha mindketten az együttalvást szeretnék akkor miért ne, de apát szerintem semmiképp sem szabad háttérbe szorítani a pici miatt, mert neki is a legfontosabb, hogy boldog szerető családban nőjön fel (akár külön ágyban), mint egy kialvatlan egymástól elhidegült szülők között egy ágyban...

ja értem, nem hiába nem szimpi nekem ez a könyv...:) úgy állítja be azokat az anyukákat akik nem az ő elmélete szerint nevelnek, mint valami gonosz rideg boszorkányokat :)

akkor a válaszom csak annyi, hogy én ezek szerint az "elkülönítő" nevelést alkalmazom, de a célom semmiképp sem az elkülöntés, hanem természetesen egy harmonikus, boldog család, amiben mindenki jól érzi magát. És a gyermekemet már a legelejétől próbálom kisebb nagyobb sikerrel tudatosan nevelni.

szia!

Nálunk is nagyrészt fekvős terhesség volt,1 hónappal korábban született,és nálunk még 3 hét intenzív is volt külön egymástól.Gondolhatod,hogy mennyire örültünk,hogy hazavihettük és hozzábújhattunk a sok aggódás után.Én is ösztönösen és a párom is viselkedtünk.Szerencsére 3 hét után elkezdett szopni,igény szerint,velünk alszik fél éves korától,imádta a kengurut,sokat volt kézben(hasfájós volt,refluxos is.).Akkoriban furán néztem azokat,akik a suttogó módszerrel altattak,sírni hagytak,stb.Mára azért megváltozott egy kisit erről a véleményem.Már 2,5 éves lesz a kisfiam és azért meg kell találni az arany középutat.Nem azt mondom,hogy hagyjuk sírni,de jobb ha kisebb korban hozzászoktatjuk dolgokhoz,ami később már iszonyat nehéz lesz.Minket az együtt alvás nem zavar,éjjel cicizik még 1-2-szer egyenlőre az sem,de hogy ellegyen egyedül is az probléma és azt gondolom,ha pici korában hozzászokott volna ehhez,akkor könnyebb dolgom lenne.Főleg,hogy már csak ritkán alszik napközben.Úgyhogy szerintem a legnormálisabb dolog a kötődés módsz.alkalmazása egy anyánál,ha a szívünkre hallgatunk,de az sem árt,ha az eszünkre is hallgatunk egy kicsit,ami tudom elég nehéz lehet(nekem sem sikerült).Mindig az jut eszembe,hogy ha olyan anyukával beszélek,akinél megszületik a 2. baba.Általában velük nincs annyi gond.Azt mondják kénytelen alkalmazkodni a pici is,hiszen ott a nagy,de fordítva is igaz,a nagy is ha muszáj,akkor tud bizonyos dolgokat,amit eddig nem tudott.Biztos,hogy az első gyerek egy kicsit elkényeztetettebb lesz így(legalábbis nálunk biztos).tényleg nem ezen múlik,hogy jó anya e valaki.Persze az aki állandóan kiabál a gyerekével és veri,annak el kellene gondolkozni,hogy milyen lesz a kötődés kettejük között.

Nálunk első 3hétben velünk aludt majd a kiságyban melettünk, sírni sose hagyom, azonnal megyek hozzá éjjel is. Napközben is mindig kézben van, a kendőtől viszont tartottam, valahogy azthittem ha rosszúl kötöm mge kiesik.

Azóta már másik szobában alszik s az első estétől fogva átalussza az éjszakát. (hip hip hurrá :D)

Az altatás az egyetlen kényes kérdés, mindig cicin aludt volna be de akkor én nem mehettem volna el melőle akárcsak wcre is. Ha ringatom s dajkálom akkor 2óra alatt se alszik be, ha berakom az ágyába 1perc durcisírás után alszik mint a tej. Gondolom csak a szökésem siratja. :)

kedves kérdező! 08.12-es vagyok. látod, méghogy senki sem ítélkezik? a lepontozás pontosan az ellenkezőjét tükrözi.

az anyukák nagy többsége képtelen elfogadni, hogy valaki másképp neveli a gyerekét.

bántó volt a stílusom? ne haragudj, eszemben sem volt senkit bántani, nem is értem mire gondolsz tényleg. de az tény, hogy ami szívemen, az a számon, lehet észre sem veszem, hogy túl sok vagyok..:)

De szerintem a lepontozás nem ennek köszönhető, hanem annak, hogy én tudatosan nevelem a picit, és nem csak szó nélkül kielégítem minden igényét, ahogy ez ma divatos elmélet, és az általad említett könyv is tanácsolja. Ezen az oldalon én már rengeteg "milyen az ilyennek gyerek" beszólást kaptam ezért...

mindegy is, én nem akarok senkit meggyőzni, mindenki nevelje úgy a gyerekét, ahogy azt ő jónak látja. a kérdés az volt, ki melyiket alkalmazza és mi a véleménye róla. én csak erre válszoltam és őszintén leírtam a véleményem, ami kicsit más mint itt a többségé :)

kicsit visszaolvastam a hsz-eket. én vagyok a "szívtelen dög" típus, aki hagyja sírni a gyerekét, ahogy ezt az egyik hsz-ben olvastam.

Csak azt szeretném itt mindenkitől megkérdezni: Komolyan úgy gondoljátok, hogy aki sírni hagyja a gyerekét, az azért csinálja, mert lusta, vagy mert ő nem sajnálja a babát és nem érdekli????

Elárulok valamit. Ez az út sokkal sokkal nehezebb. Én sem passzióból hagytam sírni. Hanem azért mert ez a megoldás tűnt célravezetőnek. És nyilván nem akkor hagyom, ha valami baja van. Persze sokkal egyszerűbb az épp pillanatnyilag a könnyebb utat választani, de nekem meggyőződésem, hogy a gyerekemnek hosszútávon NEM az a legjobb. Az NEKEM könnyebb. Ennyi. Persze ha valaki nem bírja végigcsinálni én nem kövezem meg.

De hihetetlen ez az ellenségeskedés azokkal az anyukákkal szenben, akik próbálnak valamiféle tudatosságot és rendszert vinni a baba életébe...