Kötődést segítő nevelés vagy elkülönítő nevelés? Melyiket alkalmazzátok?

első vagyok

arra szoktam gondolni, hogy nagyon hamar felnőnek, majd azon izgulhatok, melyikhogy hol van, mikor jön haza, miért nem alszik otthon, kivel van:-))))

Az én babám soha nem volt egy bújós. Ha baja volt van akkor tök mindegy, hogy közénk veszem vagy a kiságyban van akkor is sír. Mondjuk az apja is ilyen. Soha nem tudna úgy aludni, hogy összebújunk. A kislányom 18 hós soha nem tudott az ágyunkban aludni, pedig én szerettem volna, ha néha ott van de egyszerűen nem volt jó neki. Ő ilyen szüksége van a magányra néha. Van olyan, hogy be akar menni a járókájába és olyankor egy fél óráig a szobába sem lehet senkinek belépni, mert ő egyedül akar lenni. Hihetetlenül hangzik de így igaz.

A múltkor taknyos volt és éjjel óránként felébredt, mert tele volt az orra. Mikor kiporszívóztuk az orrát mutatott a kiságyába, beletettem aztán mutatta nekem, hogy mennyek ki, befelé fordult és elaludt.

Mikor másnap elmeséltem anyukámnak alig hitte el.

Szóval csak azt akartam, ezzel mondani, hogy ezt nem lehet eldönteni előre, hogy melyik a jó módszer. Az a jó amit a gyerek igényel.

Olvastam ezt a könyvet, amit írsz.

Én úgy vagyok vele, hogy alkalmazkodni kell, össze kell hangolni a baba és a szülők igényeit.

Nálunk pl a babám 1 éves koráig egyedül aludt, mert erre volt igénye. Elringattam, betettem az ágyába, reggelig aludt. Aztán 1 éves korától velünk alszik, mert akkor elkezdett felébredni éjjel, és nem ringattam vissza, hanem magunk közé vettem. Majdnem 2 éves, a mi ágyunkban alszik, nagyon jó neki ott, és nekünk is jó így.

De mint írtam, 1 éves koráig neki egyedül volt jó (gondolom, különben sírt volna).

A szoptatás: nekem az a szimpatikus, ha igény szerint szoptatunk, de csak 1 éves korig, utána már nem.

A hordozás: az én babám utálta volna, ha pár hónaposan ide-oda cipeltem volna, mert ő jobb szeretett nézelődni az ágy közepéről.

Sírás: soha nem hagytam sírni kicsinek, most már néha hagyom, de most már hisztizik is (majdnem 2 éves), ezt el tudom különíteni, tudom, mikor sír, ha baja van, és mikor sír, ha hisztiből csinálja.

Kedves utolsó, ezt várom már én is, de nagyon. (Anya seretlek.) :))) Első voltam.

Persze nagyon jó érzés, hogy odabújik hozzám, hogy átkarolja a nyakamat, hogy a nyálas száját rányomja az arcunkra, így ad puszit, hogy a homlokát odadugja a miénkhez (bucc), de úgy várom már, hogy beszéljen, és úgy is kifejezze a szeretetét!

Én a kötődő nevelést alkalmazom,annyi kivétel hogy eddig nem aludt velünk, de most hajnalban mindig felébred,és átviszem hozzánk megszoptatom,és nagyon éberen de köztünk még visszaalszik!

Szoptatni addig szeretném amíg el nem választja magát,bár már csak 3* szopizik nappal+ 1 éjjel!

Azt hiszem az ismerőseim közül én voltam a "legkendőellenesebb",de mikor nagyon nagyon hasfájós volt,és kaptunk egyet kölcsön,mert az jó rá...(4 hetes volt)Hát kipróbáltuk és 3,5 órát aludt benne a lányom!Aki addig csak 20-30 percet aludt kb 4*!Hár azóta is használjuk,és imádjuk!

és sooha nem tudtam sírni hagyni,még 1 percig sem!

Mindezek ellenére nagyon önálló már most!Ha akar valamit nem hagyja hogy segítsek,mindig ellöki a kezem! :)Egyedül akarja,és olyan kis büszke arcot vág ha sikerült...

9,5 hós és hiába kendőztünk olyan sokat (vagyis kendőzünk most is)Kúszik mászik,sőt 8 hós korától kapaszkodva jár,velem úgy sétál hogy egy kezemet fogja!Szóval kis örökmozgó,de néha húzza a kendőt,hogy úgy akar velem aludni!És én büszke vagyok erre!

ÉS szerintem az hogy valaki milyen ANYA az nem a nevelési módszertől függ!Minden gyerkőcnek a sajátja a tökéletes!

kötődő nevelés! az enyém ezt igényli. együtt alszunk, és még kap cicit elalvás előtt, nappal is, este is, ha éjjel ébred (ált. hajnalban ébred már csak 1x, ha egyéb baja, megfázás, fogzás stb, nincs), kicsi korában sokat volt kézben. sosem hagytam sírni.

ha nem igényelné, akkor vsz a kettő keverékét alkalmaznám, ahogy itt sokan írták, pl. a kiságyban aludna, stb. de akkor is reagálnék egyből a sírásaira.

amúgy ő sem anyámasszony katonája, megvan a maga akarata, nagyon is, és ha úgy adódik, akkor elvan magában. szóval ez az elkényezeteted duma hülyeség.

21 hónapos kislány anyukája

Hát én is azt mondom,hogy ez babafüggő!Mi a férjemmel úgy döntöttünk amikot terhes voltam,hogy külön szoba külön ágy a kisfiunknak mivel mi apával nagyon mocorgósak vagyunk álmunkba és féltünk,hogy rá ne forduljunk a gyerekre!Na de én mondtam,hogyha azt igényli a gyerek akkor magunk közé veszem!Hát a kisfiam imád a kiságyába külön szobába csöndben,nyugodtan aludni!Egyszer-kétszer próbáltam vele a nagyágyon napközbe összebújni merthogy az milyen jó lenne nekem is,érezni az illatát,a bőrét stb...hát nem bírt úgy elaludni a lelkem..ez van...ő ilyen!

Sírni sose hagytam mindíg reagáltam rá ha jelzett!

Hordozókendőm nincs,úgyhogy arról nemtudok véleményt írni..bár ahogy itt olvasgatok néha jó szolgálatot tehet.Nekünk azért nem kellett mert nem volt hasfájós!Kicsinek a babahordozóba raktam bele és vittem magammal a konyhába és nézett míg én főztem,mosogattam,mostmár nagyobb és a járókába teszem bele ott eljátszadozik,sürög-forog de a járóka is ott van a konyhába és folyamatosan beszélek hozzá,néha felpillant rám,mosolyog egyet nekem és már játszik is tovább!

Szoptatni amíg csak tudok adom neki,bár én is azt gondolom,hogy azért ne 2-3 éves koráig szoptasson egy anyuka!

Szóval egy önálló kislegény akit hagyok hagy fedezze fel a világot magától de ha közelségre vágyik akkor veszem is fel és énekelek neki,nézegetjük magunkat a tükörbe,ölbéli játékokat játszunk tehát a közelség is meg van!

Szóval egy arany középút vált be nállunk de mondom ez babafüggő,én az az anyukát se vetem meg aki egész nap hurcikolja a gyermekét és aki maga mellé veszi az ágyba!

Jó babázást mindenkinek!

4 hós kisfiú anyukája