Hogy viselitek az otthonlétet?

Azt hiszem, sokan járunk hasonló cipőben, csak legtöbbször még mi magunk is azt meséljük az ismerősöknek, hogy milyen édes, ügyes a gyermekünk. Ami természetesen igaz is, csak mellette ott van, hogy milyen nehéz is közben.

Nekem 7 hónapos a babám, szintén anyatejes, bár szépen kezd már gyümit és főzeléket is enni. Szintén örökmozgó, már nem lehet magára hagyni, mert mindent szeretne felfedezni... és hát most ez a "dolga". :)

Az egyik anyuka írta, hogy a szoptatás miatt nem tudja a karácsonyi vásárlást sem elintézni. Nálunk tökéletesen működik az, hogy elindulunk és amikor szopcsi idő van, akkor irány a plázában lévő pelenkázó, ahol szék is van, vagy rosszabb esetben a mozgássérült WC (ide fér be a babakocsi). Amikor kész vagyunk, mehet tovább a nézelődés vásárlás. A BKV-zás valóban nem egyszerű, de egy-egy nem otthonülős délutánért megéri nekiindulni.

Nálunk a férjem szokott néha vigyázni a picurra. Így jutok el hetente egyszer tornázni, néha fodrászhoz, kozmetikushoz. Igaz, ezeket este 6-7-8 körülre és két evés közé időzítem, mert ő sem ér haza a munkából hamar. De megéri és neki is öröm ilyenkor együtt hancúrozni a kiscsajjal.

Nekem egyébként heti néhány óra szellemi tevékenység és a hozzá kapcsolódó felnőtt társaság hiányzik legjobban, de ezt talán még nehezebb megoldani.

Szia!Én pont a minap tettem föl hasonló kérdést...és nagyon megnyugtatott,hogy nem csak én érzek így néha.Igaz az mi babánk csak 7 hetes,de 1.gyerkőc lévén nulla tapasztalattal nagyon nehéz.Apuka szintén reggel megy este jön,hétvégén meg hadd éljen a hobbijának-gitározni megy,akkor esténként megint egyedül a Bendegúzzal.és hát a név kötelez :-)

Mi is a nyáron költöztünk ide,senkit se ismerünk,hiába lakunk a papival 1 telken,ő sincs itthon-és ha át is jön,elkezdi a hisztit a kicsi-és már megy is.És sajnos ez nem segítség.Szüleim meg Szlovákiában laknak-így ők se jönnek mindig.Pedig anyu elbírna vele!Pont azon "mérgelődtem",hogy még egy szemöldök igazítást se tudok beiktatni,arról meg ne is beszéljek,hogy nincs semmi divatos kicsit nőcisebb ruhám.Amiben újra NŐ lehetnék.

És most nem kell megbotránkozni,IMÁDOM a kisfiam,mindent megadnék neki.....DE NEKEM IS KELL ÉLNEM!!!

Tehát próbáld valakire rábízni a gyerkőcöt és mozdulj ki.Kell az a kis traccsolás,szépítkezés...levegőváltozás,hogy feltöltődjünk,és megújultan megint ANYÁK legyünk!

A hosszú történetet én is megkönnyeztem....

Sajnos én is elég rossz helyzetben vagyok. 11 hós a babám, válunk a férjemmel, ő egyáltalán nem megértő. Azt hiszi egy gyerek mellett tengernyi az időm és nem érti mit hisztizek néha ha kicsi egyedül akarok lenni, vagy el akarok menni vásárolni, vagy a nagyszülőkhöz. Csak kikapcsolódni kicsit. Mindig azt mondja minek akarsz, van egy kisbabád, maradj vele otthon. Hát igen és fásuljak el, bolonduljak meg. Imádom a törpém, most csak ő van nekem, napról napra jobban szeretem őt és mindent meg fogok neki adni ami csak erőmből telik, még ha egyedül is kell maradnom. A férjem eljár szórakozni, olyan 2-3 hetente, szépen átver és discózik, én a kicsivel alszok, vagy éjszakázok, mert a fogak megviselik és kb óránként felsirdogál éjjel is, tehát nem könnyű, de én még olyan kor is megzabálom, mikor alig alszok valamit. Csak úgy beül sörözgetni, gondol egyet és már megy is. Nem támogat, nem kedveskedik, nem bújik hozzám, nem puszilgat, nem kedveskedik semmivel. A babaszeretem hatalmas és ő is imád engem, mindig hízeleg, olyankor belekönnyezek a boldogságtól. A férjem fel se kel hozzá, még akkor se ha pl fürdök, szerintem úgy tesz mintha nem hallaná, mert kizárt hogy a síró babára nem ébred fel. Elvárja hogy mindig legyen kaja, kitakarítva, mosva, minden este szex, vagy még több.... Ami nekem is oké, de ha hulla vagyok...

Ő a kicsivel max fél órát van egyhuzamban, aztán kivonja magát alóla. Azt mondta elege van belőlem, meg a családomból, akik segítenek, mert anyukám az aki eljön és tudok takarítani nyugodtan, vagy bevásárolni. Az anyósom csak behuppan a fotelba napi rendszerességgel és elvárja hogy vele dumáljak, jópofizzak, rohangáljak a kicsi után, max a székébe beteszi és úgy beszél hozzá. Tehát nem könnyű, de túljutunk rajta remélem.

A szüleimnél vagyok mostanában, már több mint egy hete és ő csak 2-szer nézte meg azóta. Az anyósomék egyszer se. De a szüleim támogatnak mindenben és a tesóim is, ők adnak erőt ezen túljutni. Asszem én is becsavarodnék néha, ha nem volnának. Én se voltam nélküle szinte semmit, de nem bánom, csak néha türelmetlen vagyok. Olyan utálom magam, mert az én kicsi életemnek csak én vagyok az akit feltétel nélkül szerethet, mert az apját hiába akarja, ha ő nagyon rá se hederít, telefonon érdeklődik csak a hogyléte felöl. És egyszer se kérte menjek haza és legyünk újra együtt. Ő bulizgat, csavarog, alszik amikor akar, tévézik amikor akar.... Biztos jobb ez, mint ea gyereksírás, a hízelgés, hogy látod napról napra fejlődni, hogy szoptatod és imád a ciciden lógni, vagy megsimogat, odabújik hozzád.... Ezek leírhatatlan dolgok és ő ebből kimarad. :(

Gondolj arra, nemsokára felnő és akkor majd nem igényel téged annyira mint most, nem puszilgathatod meg olyankor amikor akarod, mert tiltakozik. :) Én nem bánom, hogy mindig vele vagyok, már el se tudom képzelni nélküle a napjaimat, ha alszik hiányzik. Néha kimozdulni viszont szükséges.

Kellemes ünnepeket nektek csajok. És kitartás.

Na, én most bőgök....

Már nem is olyan nagy gond, hogy nincs befestve a hajam...

Én is elpityeredtem.

Egyik anya sem érdemelne ilyet, mint amit az előző válaszoló írt.

Nekem még nem született meg a kislányom, de így előre csak annyit, hogy nekem ezekhez a történetekhez képest mesés a helyzetem és jó is volt, hogy elolvastam őket és nem fogok nyafogni, mert lehetne rosszab is!

Mindekinek sok-sok kitartást kívánok, és hogy szeressétek azt kis csöppséget, aki bearanyozza az életeteket!

a 92%-os hosszu válaszolótól kérdem: nem gondoltad át a házasságodat? ne haragudj ne akarlak megbántani de nem ugy tűnik hogy számíthatsz a férjedre. anyósodat meg inkább hagyjuk:-(

(a harmadik vagyok)