Úgy érzem szörnyű anya vagyok, hogy tudnék segíteni magamon?

Leszögezném a világért sem sajnaltatni szeretném magam, nagyon hálás vagyok a kislányomért, Ő a mindenem.

Úgy érzem kevés vagyok neki, nem nagyon tudom lefoglalni, eddig el-elvolt 10-20 perceket egyedül, de most már rögtön sir, ha ott hagyom. Elkezdett kutyázni és aközben is végig nyuglodik, ahogy négykézláb van, nem tudom ,hogy hagyjam e, vagy vegyem fel. Annyi játéka van, de nem nagyon köti le semmi, egyenként szoktam neki adogatni, ha megun valamit. Nemegyszer már gyerekdalokat raktam be neki youtubon, a 7 hónapos babának, ezért is nagyon rosszul érzem magam.

De ami a legjobban megvisel, az az emberi kapcsolatok hiánya. A férjem reggel fél 7kor elmegy, és este 6 körül ér haza, segít amit tud, vele nincs baj, de senkim nincs, akivel kicsit tudnék beszélgetni. Rokonok kozul a drága 76 éves nagynénémmel szoktam , illetve az anyosommal, de velük sem napi szinten, és nem is olyan dolgokról. A legjobb barátnőm külföldön él, volt kolleganok nyilván dolgoznak hétköznap , a testvérem tojik a fejemre.

Nagyon sokat járunk sétálni, de van, hogy egy lélekkel nem találkozunk, pedig azért Pest megyei városban élünk, de maximum 1-1 idős néni kap el, és meséli el az életét, de igazából már annak is örülök. A covid óta minden babamama program megszűnt , pedig oda szívesen mennék.

Napi szinten vannak sírógörcseim, úgy érzem egyre mélyebben vagyok. Borzasztóan frusztrál, hogy nem tudok úgy kitakarítani , ahogy kéne, vagy megfőzni. Próbálom elengedni, de nem megy. Úgy érzem mindenhol megbuktam, mint anya, mint feleség (a libidom a béka feneke alatt van), mint háziasszony.

Van, hogy eltelik úgy 2 hét, hogy senkivel nem találkozom csak a ferjemmel meg a gyerekeknél, emiatt is bűntudatom van, hogy ez nekem miért nem elég , hisz ők a mindeneim. 2-3 heten egyszer összejovunk a férjem rokonaival, vagy 1-1 napra átjön anyósom, utána pár napig könnyebb, mintha fel lennék toltodve, de aztán megint visszaesek. Arról nem is beszélve, hogy a kislányom nagyon rossz alvó, tehát egy pihenteto 4-5 óra alvás is nagyon hiányzik már.

Tudom ,hogy ez így full onsajnalat, de muszáj volt már kiadnom magamból, mert tényleg megőrülök. Voltatok esetleg ilyen helyzetben? Mi segített?