2 éves a gyerek, és nem beszél. Anyós a tudtunk nélkül kért időpontot hallásvizsgálatra. Mi túlozzuk el?
Múltkor, amikor náluk voltunk, anyósom megállapította, hogy szerinte érdemes lenne hallásvizsgálatra vinni a gyereket, mert nem mond még annyi szót. 2 éves lesz a kicsi a hónapban.
Mi a feleségemmel itthon megbeszéltük, doki tanácsára is alapozva, hogy ha fél év múlva is gázos lesz, akkor elvisszük hallásvizsgálatra.
Anyósom a múltkor beállított és váratlan meglepetés ért, mert kész tények elé lettünk állítva, hogy ő már kért időpontot az orvoshoz. Ide el is mentem vele én. (Nem akartunk vitát)
Aztán most kapott valahova beutalót, amit szintén az anyosek intéznek.
Egyszerűen zavar mindkettőnket , hogy a hátunk mögött szervezkednek.
A gyereket mi ismerjük a legjobban, hiszen mi vagyunk a szülei. Szépen utánoz hangokat..
Anyós mindent felül akar írni..2 évig alig volt a gyerekkel, most kicsit többet van vele.
Amíg a feleségem kórházban volt párszor átjött 3-4 órára és azt hiszi hogy ő már milyen sok időt tölt vele és mindent tud, jobban mint mi! Kiakasztó.
Velünk van a baj ?
válasza: válasza:Figyi, forditsd meg.
Ha ő otthon megbeszéli a férjével, hogy olivazold lesz a nappali, de majd csak ősszel festenek, te meg odamész jövő héten és lekened neki mézsárgára, segítettél vagy nem?
A gyerek a ti felelossegetek.
Az orvossal megbeszéltétek, figyelitek a fejlődését.
2 évesen nincs lemaradva, nem kell még hurcolni sehova.
A mama szereti, kell a mama de a szülői kompetencia az a szülői kompetencia. Ennyi. Amúgyis ő 30 éve nevelt gyereket, elavultak az ismeretei. Majd ha gond van és kell protekcio vahy segítségre szorultok, szóltok, de magánakciókba nem kellene kezdenie. A legeslegvégső esetben itt az lett volna az elfogadható, ha elmondja nektek az aggályait, és aztán nem csinál semmit, hagyja, hogy ti intézzétek.
De nem bízik bennetek, mint szukokben, mert olyan tutyimutyik vagytok, hogy nem meritek helyre tenni. Így ő fog az iskolába is bejárni, hogy "képviselje a gyerek erdekeit", sőt középiskolát is ő fog választani...
válasza:Az én anyám is ilyen.
A nővéremmel egy évig nem álltak szóba egymással, mert "rosszul szervezték az esküvőt". (Értsd, nem szólhattak bele).
Adj neki annyi munkát, hogy ne akarjon mást szervezni, és azt köszönd meg neki.
Lehetőleg valami olyasmit, amit örömmel csinál. Nálunk pl. ők csinálták a külföldi rokonok fogadàsát (mind a 22-t), meg a másik városból jövő 4 főt és a nagyszüleimet szervezték.
Utolsó, ebben van ráció. Valószínű érezni akarja, hogy fontos és van szerepe, mint nagyszülő. Viszont ezt nem az orvoshoz való időpont foglalásban kell intézni, de egyébként tényleg értetlenül állunk a dolog előtt, hogyan tudta leszervezni az időpontot. Egyikünk sem adta neki a TAJ kártyát. Semmi nem volt nála, de valahogyan összejött a dolog.
A rendelőben pedig nagyon kellemetlen volt, lent a recepción is, és fent is.. viszont azt semmiképp nem szerettük volna, hogy én nem megyek fel.
Még kérdezte is hogy felmegyek e .
Sajnos ez az egész helyzet nagyon gáz, és sose fogják belátni, hogy ez túl ment egy határon. De nem baj, én már rájöttem hogy nem ez a legfontosabb, hogy velük puszi viszonyban legyünk, hanem a családban minden rendben legyen.
válasza:Nem, nem tudta a Taj számot.
Ezt mondta is, hogy nem tudja.
És amikor bementünk, a recepción is értetlenül néztek ránk, hogy miről beszélünk, mert nincs a gépben időpont. Ott is elmagyarázták, hogy Táj szám nélkül nem is lehet kérni.
Aztán mondták, hogy mennyünk fel az orvoshoz, hátha tud fogadni.
Felmentünk és érdekes módon az orvos tudott róla és fogadott.
Tehát fent a doki tudta, fogadott minket. Lent a recin semmit nem tudtak. TAJ szám pedig nem volt a birtokában.
Szóval nem tudom mit kavarászott össze, hogy ez így összejött, de itthon is megbeszéltük, hogy ez volt az utolsó! A keresztelő is a tudatunk nélkül lett összehozva annó 1 éve.
Szóval most itt húztuk meg a határokat a hallás vizsgálatos témánál. És köszi mindenkinek a kommentet, még ha sértett is néha, de rávezetett minket, hogy rendezzük a dolgot.
válasza: válasza: válasza:Kedves Kérdező!
Az én lányom... bizony 3,5 éves koráig nem beszélt. Sejtheted, hogy én mennyire voltam bezsarva.
2 évesen... uggyan már. Nem süket az a pici... hanem inkább...hmmm... nálatok (a nagyobb családban) van a gond.
Például NEM mertetek konfrontálódni a kedves Mamával. (Gondolok itt a feleségedre leginkább.) Talán ismered e réges-régi mondást:
"A pokolra vezető út is csupa jóindulattal van kikövezve." - Én onnan tudom, h. ez így van... mert magam is megtapasztaltam.
Anyósod csakis és kizárólag JÓT AKAR! Ezt látnod, tudnod kell. Azonban... épp ezzel a nagy-nagy (erőszakos) akarással tesz nektek keresztbe. Erről se te, se a párod nem igazán tehet. Illetve... annyiban mégis, hogy hagyjátok őt "mesterkedni". Hát NE HAGYJÁTOK!
Javaslatom: Kőkeményen és ellentmondást nem tűrő hangon ki kell állni magatok mellett és közölni vele:
- Mama... nagyon kedves tőled a sok-sok törődés, de most már bőven sokat tettél a gyermekünk érdekében. Had döntsük el mi azt, hogy mit merre, hogyan, hová... szóval hagyjál minket élni és tenni a saját dolgunkat. A pici... a mi gyermekünk. És MI VÁLLALJUK a felelősséget érte. Neked nem kell... te csak saját magadért vállald a felelősséget! Még az sem oly könnyű...-
Szóval... valahogyan így... és garantáltan BE FOG SÉRTŐDNI. V.színű sírni is fog, mint egy gyerek. Gonosznak fog tartani benneteket, főleg párodat... de...
és itt jön a lényeg.. ->> Ti ezzel se törődjetek! (Mert ez azt jelentené, hogy TI akartok érte felelősséget vállalni... hogy NEKI JOBB, SZABADABB legyen az élete.)
Nektek NEM az anyósért kell felelősséget vállalnotok! Hogy neki jó legyen a hangulata... hogy meg legyen valósítva az akarata... Mert hogy most EZ TÖRTÉNIK.
Nem... nektek a kisgyermekért és egymásért kell ELSŐSORBAN felelősséget vállalnotok. A szülő... az meg vállaljon önmagáért. Hisz ő az öregebb... ugye. Elméletileg a bölcsebbnek is neki kéne lennie.
Ám... az a tapasztalatom... ez sajnos nem mindig van így.
Anyósod most játszmázik. Azt játssza el, hogy Ő JOBBAN ÉRT a kisgyerekhez, mint Ti.
Egyúttal titeket komolytalan, kis "pályakezdő" és még sokat fejlődni való "gyerekeknek" tekint. Akikre NEM LEHET egy kisgyereket BÍZNI.
Ez az üzenete az ő viselkedésének. És ez az nyilván, ami zavar főként téged.
De, ha nem vállaljátok fel a konfrontációt... akkor semmi sem fog változni.
Végső esetben még az elszakadást is meg lehet tenni.
Mert itt most a Ti kapcsolatotokról van szó... és nem az Anya&lánya szoros kapcsolatáról. Aminek mára már véget kell vetni. Különálló család vagytok. És a mama az jöhet meglátogatni... játszhat a kicsivel... de BELE NEM SZÓLHAT a dolgaitokba. És különösképpen NEM INTÉZKEDHET, pláne a hátatok mögött.
Csak tanácsot adhat... de azt is akkor, ha Ti KÉRTEK TŐLE. (Ez már EQ, azaz érzelmi intelligencia kérdése.)
Ám... amiket leírtam, ne hidd el csak úgy. Beszélj egy senior pszichológussal és add elő neki a történeted... majd meglásd, mit fog javasolni.
Az ERŐ legyen Veled!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!