Mi van, ha nem tudok úgy kötődni a második gyerekhez, mint az elsőhöz?

Ez is azt jelzi, hogy te nem mutatod meg neki rendesen a határokat. A gyereknevelés nem csak ügyülübügyülü meg jajj a kis lelke. Arra van szüksége, hogy egy kompetens felnőtt megtanítsa neki, mit tehet meg és mit nem. Valószínűleg te ezzel nem nagyon foglalkoztál, már csak abból kiindulva is, hogy azt írod, "együtt nőttünk fel", gondolom, inkább tesókként viselkedtek egymással. De neki kell egy szilárd támasz, aki helyreteszi. Te nem teszed helyre, csak összeomlasz meg gyagyázod, jajj, rád van szüksége, és mindenkit kirúgsz a hálószobából, a 4 hónapos csecsemőt is beleértve. Ezzel valójaban kárt okozol neki, ezért viselkedik az iskolában is így.

Mért, ma mit csinált? A visszabeszélés egyébként nem baj, van saját véleménye és feszegeti a határait. Az normális kamaszjelenség. A makacsság se baj, minden második ember az. Van véleményük, amihez ragaszkodnak. Hiszen kinél van a bölcsek köve az objektív igazsággal? A másoknak ártás az baj.