Más sem szereti ha más kezében van a kisbabája ?

Persze, az anyjával egyeztetve, úgy hogy mindenkinek kényelmes legyen. Általában mindenki szívesen odaadja annak, akinél figyelmet, tapintatot, alkalmazkodast lát.

Saját tapasztalatból írtam én is. Anyukámat szeretem, nála nem zavart, hogy megfogja. Hiszen pont azért szeretem, mert tudom, hogy számíthatok rá, hogy tiszteletben tartja, amit kérek, tudunk kommunikálni, szóval bízom benne és egy hullámhosszon vagyunk azért általában (ha nem is mindenben, akadnak súrlódások). Na anyósomnál nem szerettem, hogy ha fogja se, mert nem szerettem anyósomat. Pedig ő csak "finoman" kritizált folyton tanácsadás címén, egyébként elég távolságtartó volt velem, de nem csinált semmi rosszat sosem a gyerekkel, és biztos nagyon gondoskodó anyja volt a férjemnek. Viszont a gyerekem az antiszimpátiám már babaként totál levette és legtöbbször üvöltött nála. Most nagyobbként sem mennek hozzá szívesen, pedig soha nem mondtam rá semmi rosszat, hisz ők végülis rokonok, mint írta valaki, a gyerekeim érdeke az, hogy jóban legyenek a nagyszülőkkel. De ez van, én már ebben (is) örökre hibás maradok a szemükben. Volt egyébként amikor nagyon jókat beszélgettünk és azt hittem, hogy na most leszünk kebelbarátnők..., de valahogy valami negatív beszólás aztán megint száz mérföldre rúgta azt a mérleget. Ő mindig másnak látott engem, mint amilyennek én látni szerettem volna magam nála és valahogy nem tudtam neki megfelelni. Aztán már nem is akartam. Szóval van, amin szerintem nem lehet segíteni. 11

25 nem vesznek le mindent a babák, én nem szeretem anyóst, a lányom viszont szereti, ez így van jól, örülök ha jóban vannak, de én tépem a hajam anyósom megnyilvánulásaitól, persze nem mutatom ki.