Más sem szereti ha más kezében van a kisbabája ?

Nekem voltak nagyon jó fej anyósaim

Ja, aki minimum háromszor házasodik...

Nekem apósom volt ilyen. Kérdezés nélkül tépte ki a pár hetes gyereket a kezemből, és a férjemnek se akarta vissza adni, amikor elkezdett nála sírni. Vitte körbe a rokonok között, és mindenfélét mesélt a gyerekről, amik igazak se voltak, hogy a nagy közönség előtt jó nagypapaként tűnjön fel. Volt hogy besokalltam, felálltam és eljöttünk.

Olyan is volt, hogy esküvőn, csak épp hogy elkezdett mindenki enni, a lányom is evett (ekkor 8 hónapos volt) és nem viccelek két percenként oda jött, hogy ő elvinné, úgy hogy még a lányom nagyban evett.

Nekem azzal nincs bajom, ha valaki megfogja a gyerekeim, és segít, de kérdezzen. Nem lehet egy csecsemőt csak úgy kitépni az anyja, vagy apja kezei közül.

Mondjuk nekem ott lett elegem és azóta nem megyek hozzájuk, amikor kijelentették, hogy az én gyerekeim az ő vigaszdíjjuk, mert meghalt az egyik fiúk. (Pont akkor derült ki a terhesség, amikor meghalt).

És nem is hasonlít a lányom rá, de folyamatosan ezzel jönnek, hogy tisztára olyan, mint az elhunyt gyerekük.

Nekem sem volt segítségem, de inkább az, mint egy ilyen erőszakos nő. Engem rettenetesen zavarna amúgy, nem az a baj, hogy egy kicsit játszik vele, hanem lehet az írásodból érezni, hogy ez az igazi nyomulós közèpkorú/idősebb nő, akinek széles a képe mint egy dömper, és nem veszi másol jelzéseit soha, bezzeg minden kimomdott kérésre megsértődik.

Én ugrok erre a típusra, nálunk tuti konfliktus lenne belőle.

Én nagyon szeretem, ha más kezében van, de nem mindegy hogy kiében. Anyukámnál pl. már az a fura, ha vissza akarja adni. Mindig mondom neki, hogy tartogassa csak nyugodtan... :D A barátnőimnél, közelebbi ismerősöknél szintén. Amint belépnek az ajtón, már adom is a kezükbe. Akikkel érzem, hogy bizalmatlan vagyok, azok távolabbi ismerősök, olyanok, akikkel régen találkoztunk és féltem egy picit a babánkat a kezükben. De nyilván ott vagyok, nagy baj nem történhet, szóval igyekszem ezt leküzdeni.

Anyósom külön kategória, ő inkább az a távolról szeretős mama. Nem kifejezetten jó a kapcsolatunk, a fiát a mai napig agyon puszilgatja, nekem olykor odaböfög egy-egy kérdést (bár főleg addig volt jellemző ez is inkább, amíg terhes voltam), de a gyereket nem akarja fogdosni 2 percnél tovább. Nem mondom, hogy bánom, de nekem fura. Mondjuk ez a verzió biztosan jobb, mint az állandó tapadás. Az, hogy sz*r anya vagyok, mindennapos, amíg nem volt gyerekünk is sz*r feleség voltam, ez csak kiegészült az anyasággal... :D Én elengedem a fülem mellett, kibírom azt a hétvégét, amíg együtt vagyunk, aztán igyekszem kipihenni a lelki fáradalmakat. A férjem mindig megvéd, mellém áll, lepattintja az anyját, ha túlzásokba esne, ez jól esik, így megtanultam tojni a kedves mama véleményére. Azért teher, az biztos, de megnyugtató, hogy nem tud átjönni papucsban. :D

18 nem értem miért ne foghatná meg az unokáját.

Én nem vagyok jóban az anyósommal, de felfogtam, hogy a lányom neki az unokája és érthető, hogy akar vele kapcsolatot.

Kérdező, teljesen negatív vagy, te utálhatod, de nekik az a jobb ha jó a kapcsolatuk, érdemes ezen elgondolkodni.