Jogos a férjemtől, hogy amióta itthon vagyok a babánkkal ( már 1,5 évs mondjuk), leteremt, leszól, hogy nem vettem-veszem észre magamtól, hogy már nincs tiszta zoknija, alsónadrágja és tán mosnom kéne neki?

A férjednek sem törik le a keze, ha bepakol a mosógépbe.

Attól sem, ha mosogat.

Ne teremtsen le, mert nem az apád. Ilyesmit ne nézz el neki. Egyenrangúak vagytok, kommunikáljatok úgy.

Te nem az anyja klónja vagy, ne várja el tőled, hogy mindent úgy csinálj, ahogy az anyja. Vagy ha neki nem tetszik, mondd meg, hogy oké, akkor csinálja ő. Mindjárt nem lesz akkora arca.

Nem kezel egyenrangú félként a kapcsolatban, te meg hagyod neki. Tudod én mikor hagynám, hogy a férjem beleszóljon abba, hogy mikor/hogyan mosogatok… mondjuk ő van annyira tanult és intelligens, hogy keressen annyit, hogy ne kelljen ennyire filléreskedni.

Döntsd el, hogy akarsz-e hosszútávon így élni, mert ez jobb nem lesz. Mindenesetre még egy gyereket ne vállalj vele.

Amúgy a legnagyobb szemétség azzal érvelni, hogy te kevesebbet keresel, miközben az ő gyereke miatt vagy otthon…

Nálunk előfordulhat olyan, hogy valami nincs. 6 szennyeskosár van, de a páromnak vannak ilyen mosási dilijei (tipikusan, hogy melyik cuccát kell 30 fokban mosni, ahová olyan dolgokat is besorol, amiket nem), ellenben a színeket simán összemossa.

Egyszer mostam ki 40-en 30-as pólót, azon napokra kikészült, ezért én alapesetben nem mosom a ruháit, ami viszont nem zavarja. Néha megkérdezem, hogy mossam el valamijét, ő meg néha újrarendezi az összes kosarat.

Szóval ez nálunk egy érzékeny terület, mindketten igyekszünk tűrni a másik dilijeit.

Nalunk átlag napi 2 mosás van, két kisgyerekkel, heti ágyneműcserével, plusz régebben mosipelusoztam, amíg bírtam, de a saját betéteim moshatók most.

Ja, egyszer vasaltam pólojat, erre kiakadt és a póloval beszélgetett, hogy "szegénykém, mit tettek veled?"

De ezt a lecseszés dolgot nem toleralnam. Alapból nem dolgom egy másik felnőtt ruháit mosni, vasalni stb, de ahogy írtam, e témában szerencsére egyeznek a beütéseink. Egy ilyen pattogtatós fickónak biztos odamondanék.

Mindig utáltam ezt az „a nő dolga a házimunka” felfogást.

Azért, mert ez így valójában soha nem volt igaz. Legalább is nem olyan formában, ahogy azt ma szeretik elképzelni.

Régen, a 19. század végén, 20. század elején a paraszti közösségekben természetesen volt egy fajta nemi alapú munkamegosztás (voltak bőven kivételek is!), de akkor sem 1 nő vitte a vállán az egész háztartás gondját, hanem mivel többgenerációs családokban éltek főként, a nők felosztották a feladatokat, sőt a tömérdek gyerek is besegített ebbe.

A gazdagabb paraszt családoknál pedig legalább egy házicseléd volt a gazdasszony mellett, plusz a baromfival, konyhakerttel a béresek is besegítettek.

A polgári családokban, ahol a feleség valóban „nem dolgozott” (értsd: egy földműves feleségéhez képes) is volt legalább egy szolgálólány/cselédlány. A ház asszonya inkább csak irányította a háztartást, de a feladatok közül csak azokat végezte, amiket szeretett, vagy amit nem mert/akart a cselédre bízni.

Aztán jött a szocializmus és a fenenagy egyenlőség, amikor kitalálták, hogy végre akkor a nők is munkába állhatnak, és mivel az ilyen burzsoá francnikat mint a cselédtartás eltöröltük, a nők megnyerték a háztartási munkákat is. Juhé. És ekkor keltek életre az ilyen szupernők, akik majd beleszakadtak, de munka után még akkor is kikeményítették a lepedőt, befőzték a télirevalót, három fogásos ebédet rittyentettek, meg kisuvickolták a lakást, így várva a ház urát. Nem is állt másból az életük, csak a munkahelyi és az otthoni munkából. Na, az ilyenek nevelték fel az olyan pasikat, mint amilyen a kérdező díszpintye is. És az ilyen mentalitásban szocializálódott anyósok miatt mászik falra a mai nők jó része. Azok a mai nők, akik legalább annyit és olyan felelős beosztásban dolgoznak, mint a párjuk, és akik emiatt teljesen jogosan elvárják, hogy a férfi is kivegye a részét a háztartási feladatokból.

Kiegészítve hogy ugyanez a generáció nevelte a járókát szétrágva unatkozó 3 óranként etetett gyerekeket, hisz anyuka megszakadt a háztartásban.

Női részről ennek a túlkompenzációja most sok helikopter anyuja.

Férfi részről meg sok szenvedélybeteg, érzelmi analfabéta, zsarnok szerencsétlen.

Erre csak azt tudom mondani, hogy te választottad.

A 35-ös választ még kiegészíteném azzal, hogy amellett, hogy a nők nem voltak egyedül a háztartásra, azért a férfi embereknek is akadt munkája. Pl. ment a kertbe hajnalban és este is, vágta a fát, rendezte az állatokat, vagy csinálta amit éppen kellett. Ma egy panel lakásban ebből a férfiak mit csinálnak meg? :)

Értelmes férfihez mentem hozzá, így tud szólni, hogy "figyu, holnap dobjál már be légyszi egy mosást, mert felvenném a szennyesben lévő gatyát". Vagy mégjobb. Hazaér és csak közli, hogy betesz egy mosást. Kiteregetni már általában lusta, de nekem már így is jó, hogy nem tőlem várja a csodát állandóan. Ha leteremtene, hogy mit képzelek én, hogy nem számolgatom a retkes zoknijait, valószínű a nyakába is borítanám a mocskos alsóival együtt.

Azért lenne javítanivaló a kommunikációtokon és el kéne kezdeni valami kompromisszum féléket kötni, mert nem normális amit leműveltek. Neked valóban oda kéne figyelni pl. a mosásra, de akkor ő ne dugdossa a szennyesét.

A víz és a mosogatószer meg kb. pont ugyanannyi ha egyben mosogatsz, mintha külön-külön, de én vagyok olyan elvetemült, hogy még le is mérném neki, pukkadjon meg. Ez kb. olyan, minthogy ha 10 órára elosztva eszem meg a tábla csokim, akkor nem is ettem annyit, mintha egyszerre befalnám.

Az én férjem kimossa a saját cuccait. Volt már valami kérdés, ami alatt ezt leírtam, de azt a szart, amit ott a nyakamba kaptam, hogy már mi az, hogy a férjem a saját ruháit mossa, mi az, hogy nem én mosom ki az övét is, milyen szemét vagyok stb, stb.

Nem mintha érdekelt volna, de azért amikor ilyen kérdést olvasok, akkor azért elgondolkodom, hogy

1. sok férfit hogy neveltek már,

2. egy önállótlan, életképtelen embernek minek párkapcsolat, főleg gyerek, +1. ez a faszi még tahó is.

Az más kérdés, hogy az ilyen tahókkal miért áll össze bárki is vagy szül neki gyereket.

Lényeg, nálunk a férjem felel a saját cuccaiért, és ez nagyjából mindenben így van. Ez nem azt jelenti, hogy ha nem telik meg a gép, akkor nem teszek be az övéből is, de számomra elképzelhetetlen, hogy rajtam kéri számon egy felnőtt ember, hogy miért nem mostam ki a ruháit. Mi vagyok én, az anyja? A cselédje? Itt az idő, hogy megtanítsd a férjednek merre hány méter.