Jogos a férjemtől, hogy amióta itthon vagyok a babánkkal ( már 1,5 évs mondjuk), leteremt, leszól, hogy nem vettem-veszem észre magamtól, hogy már nincs tiszta zoknija, alsónadrágja és tán mosnom kéne neki?

Oké, kérdezd meg tőle, hogy miért kellene az Ő anyukáját majmold, mikor neked megvan a saját módszered, ritmusod, ez a ti közös családotok, és ha nem tetszik ahogy csinálod, mehet az anyjához aki majd nap végén elmosogatja az ő szrságait is.

Nem vagy cseléd, egyenrangú vagy. Felejtsd el hogy úgy ugrálsz ahogy fütyül, és hogy neked bármit úgy kellene csinálni ahogy az anyja.

"igen, pampogott, lehordott ( meg nem vert ezért) ,hogy miattam magas a víz számla, mert egyenként elmosok mindent, mikor ettünk-ittunk belőle, ezért vízpazarlás, mert ha egyszerre mosogatok mindent egy nap, ,akkor kevesebb víz, mosogatószer megy el szerinte...."

Mióta vagytok együtt? Mennyit éltetek együtt a gyerek előtt?

Hogy jutott eszedbe gyereket szülni neki? Munkád, kereseted amúgy volt korábban?

Otthon, a szüleiddel is ilyen alárendelt státusban éltél?

Ez neked így megfelel? Az az elved, hogy a férfi a ház ura, a nőnek meg a konyhában a helye?

Komolyan kíváncsi vagyok ezekre.

Ó te jó ég. Jó választás mit ne mondjak. Alapvető dolgokat kellene átkódolni mindkettőtök agyában a munkáról, a pénzről, a másik megbecsüléséről stb.

Pl ott van az, hogy ha tetszik neki ha nem, jogilag a házasság vagyonközösséget jelent, tehát nincs olyan hogy ő pénze. Ez van.

Az a ti családotok pénze amiért ő megdolgozik a munkahelyén, addig te otthon végzed el az amúgy normál esetben közös munkát, és emiatt te nem vagy kedvesebb ember. Emiatt kapsz gyedet, ami sajnos kevesebb pénz, de itt ilyenkor elgobdolkozok, hogy mi van ha te a munkahelyeden keresel kevesebbet? Meg kell húzd magad? Rosszul kell érezd magad?

Milsen házasság az ilyen?