Mennyit vagytok a babáitok nélkül? Kinek mennyi idős a pici? Mikor hagytátok elsőnek nagyszülőkre és mennyi időre?

Hollandiában is tök normális, hogy bevágják a gyereket 3 hónapos korban a böcsibe.

Szerintem is kell szocializálnia a gyereknek, s nem vagyok ellene a bölcsinek sem. De szerintem a 3 hónap kicsit korai. Látom a gyerekekkel mit tesz a korai elszakadás. Eklatáns példa erre egy ismerős baba, aki negyed annyit nem tud, mint a kisfiam. De ezen túl még rettenetesen passzív is.

Én a 14 hónapos gyerekemmel még mindig otthon vagyok. Bár szeretnék menni dolgozni és hívnak is vissza.

De kifejezetten örülök neki, hogy ennyi ideig együtt voltunk. Persze lassan muszáj lesz neki "bandáznia", s leszakadni anyáról.

Szerintem nagyon helyes ha a nagyszülökre vannak bízva. Hiszen azoktól csak szeretetett kapnak a kicsik. És a fiataloknak igenis kell a kikapcsolodás.

Mert az a kismama aki csak ahhoz ragaszkodik hogy vele legyenek a kicsik elég nagy híbát követ kell.

Sziasztok!

Én vagyok, az említett ebben a négy évvel korábbi felvetésben. "Miszerint, ki mikor hagyja a nagyszülőre a gyerekét". ÉN vagyok a tehetős család karrierista anyukája, aki megy, leteszik az ikreit, hogy menjen az üzlet. MINDENNAP. (lsd: egyik hozzászóló)

Na, helyzetjelentést adnék, hogy mi lett a gyerekeimből, így hogy ledobtam őket.

(...egyébként, nem naponta lettek lepasszolva, hanem heti 1x)

A gyerekeim ovisak lettek, ikrek, vegyespáros, 4 és fél évesek. Az oviban, minta gyerekek, nagyon szereti őket mindenki és jól viselkednek,nem verekszenek, nem "balhés" kölkök.

Nem viselte meg őket, hogy az anyukájuk három hónapos korukban el mert menni egy u2 koncertre Bécsbe és attól sem zakkant meg senki, hogy három napot töltöttem az apukájukkal nélkülük (max a szomszéd irigykedett)

Azóta lett még egy kislányom, aki két éves és babysitter szokott rá vigyázni, heti két napot. Ezeken a napokon megyek dolgozni.

Nekem nagyon kellett, mert az a "fajta" vagyok, aki már az elején tudta, hogy megkattanok, ha 3 évig itthon ülök. Mivel az üzletet a gyerekek születése előtt kezdtük, nem gondoltam, hogy szabad hagynom "veszni". Konkrétan tönkre ment volna, ha nem erőltetem meg magam és nem megyek HETI 1x vissza, ellenőrzésekre.

Mostanra nagyon jól megy, akkor megyek, ha van kedvem. Nem köt az "állandó' munkahelyem, hogy ha beteg a gyerek passzoljam a mamára. Ha itthon van kedvem lenni velük, akkor nem megyek, nem mennek oviba és eltöltünk egy kellemes napot (persze, ha jó a kedvük :) ) Heti2- 3 alkalommal hozom őket haza délben az oviból. Mert megtehetem.

Eddig nem szerettem volna "nyilatkozni" és persze még most sem tudom, hogy mekkora hatással lesz rájuk felnőtt korukban, hogy "karrierista" anyjuk lepasszolta őket.

Lehet, hogy azok akik ehhez a kérdéshez hozzászóltak, már nem látogatják ezt a fórumot, de úgy éreztem, hogy egy helyzetjelentést le kell adnom. Jól esett, hgoy kiírhattam magamból.

...mindenki csinálja úgy, ahogy neki jól esik! Nekem így esett...

Azt kellene megérteni, hogy nem vagyunk egyformák! Van olyan ember, aki bírja a monotóniát, mert ilyen az idegrendszere (ARAS rendszer a neve a neurológiában) és van, akinek több ingerre van szüksége ahhoz, hogy egyáltalán ébren (!) tudjon maradni. Míg van, akinek extrém ingerek kellenek az ép működéshez (szenzoros élménykeresők)

Mind a 3 típus teljesen rendben van!!! Az életben mind a 3 típusra szükség van és nem véletlen, hogy a természet így alkotta meg az embert! Ha csak a monotóniát tűrő ember szaporodna, annak komoly evulóciós hátránya lenne.

Nem attól lesz valaki jó anya, hogy éveken keresztül napi 24 órában feláldozza magát és el sem mozdul a csemetéje mellől. Attól lesz jó anya, ha biztonságot, kiszámíthatóságot és feltétel nélküli szeretet ad és MINŐSÉGI IDŐT a gyermeke számára.

Ha hetente akár 2-3szor "lelép", de azt kiszámíthatóan teszi, a gyerek felügyeletét lehetőség szerint ugyanaz az egy-két ember vállalja, akkor semmiféle sérülés és lelki károsodás nem várható ettől! Sem a kötődésben, sem máshol.

Bölcsire vonatkozóan a kutatások azt állapították meg, hogy sérülés, lemaradás akkor következhet be, ha a gyermek 1 éves kora alatt került be, ráadásul nem megfelelő (nagy létszám, rossz gondozó) bölcsődébe! Ezt több ezer fős mintán vizsgálták, szignifikáns eredményt hozott.

Rengeteg a hozott információ, ítélet vélemény a nők fejében erről, aminek semmilyen alapja nincs, max "divatos" vélemény, de semmi több.

Arra is felhívnám a figyelmet, hogy az ember társas lény, úgy lett "teremtve", hogy "falkánban", közösségben éljen, a gyereknevelés a természet rendje szerint nem egyetlen egy ember dolga! Ez a mai modern nyugati világ vívmánya, aminek rengeteg negatív következménye van.

MIndezek ismeretében és önmagam szükségkleteit is figyelembe véve a nagyobbik gyerekemet kb 2 hónapos korától heti egy alkalommal 2 órára a nagymamára bíztam , 1 éves kora után hetente, kéthetente egy délután szintén jött a mama. Először 2,5 évesen volt távol összesen 3 napra a mamánál nyáron a balatonon. Kutya baja nincsen, nagyon jó a kötődés köztünk továbbra is.

A kisebbet a mama betegsége miatt még nem bíztam az apján kívül senkire. Anyósom pedig nem jön szóba bizalomvesztés miatt. Ha édesanyám meggyógyul (látás gond), akkor szívesen vigyáz rá pár órát, ha nem javul a szeme, akkor majd keresek más megoldást másfél éves kora után. (barátnő, bébiszitter alkalmanként)