Vállalnád a petedonor szerepét, ha közeli rokonod kérne meg rá?

Peteadományozásról volt szó, nem szülésről!

Az "aki anya, tudja miről beszélek"-re most már kénytelen vagyok reagálni. Igen, anya vagyok, kétszeresen is. Nem más, én nevelem a gyerekeimet, de igen, besegítenek a nagyszülők. Nem hiszem, hogy egy ilyen jellegű kérdést megint a jó-anya rossz-anya témakörre kéne levezetni...

Egyébként pedig nem szült nő nem is lehet petedonor.

Dehogy is :)

Arra írtam, hogy nem attól lesz jó vagy rossz anya valaki, ha adna/nem adna petét, a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz! Egyik-másik válaszból az jött le nekem, hogy aki adna, az nem jó anya. De lehet, hogy csak én értelmeztem így...

Azért jött le így, mert sokan összekeverik a petesejtdonorságot (amikor leszívják valaki petesejtjét, lombikban megtermékenyítik, és visszaültetik egy másik nőbe, aki kihordja) a béranyasággal (amikor kihordod és megszülöd más gyerekét). Az elsőt vállalnám, a másodikat természetesen nem. Ha lenne lánytesóm, akkor elgondolkodnék, hogy talán neki, de mivel öcsém van csak, így nem merülhet fel.

Petesejtet adnék a sógornőmnek. Tudom, hogy macera, de megérdemlik ők is a boldogságot, és nem hiszem, hogy úgy tekintenék a gyerekre, hogy az enyém. Talán közelebb állna hozzám, mint más rokon gyerek, de a saját fiamat sem azért szeretem, mert közösek a génjeink, hanem mert kihordtam, megszültem, és most a szemem előtt nő fel.

A petesejtadományozástól is legfeljebb az tartana vissza, hogy a sok kellemetlenség után nem is biztos a siker. A Nők Lapjában volt egy ilyen sztori nemrég, ott sem jött össze végül.