Szerintetek miért vannak "jó babák" és miért vannak "problémásak"? Az anyák hibája?

Rettentően "tapasztalt", első gyermekes (3 hónapos) anyukaként szerintem az a legfontosabb, hogy ismerjük meg a gyermekünket, tanuljuk meg a jelzéseit, ismerjük ki az igényeit. Ha ez többé-kevésbé sikerül és nem ragaszkodunk száraz, teoretikus elvekhez, akkor talán minimalizálni lehet a "problémákat". Pl. kislányom két szopi között igényli az alvást, ha elfárad nyűgös lesz és sírni kezd. Ilyenkor néhány percig ölbe veszem, nem beszélek hozzá, nem játszunk, lenyugszunk, majd beteszem a kiságyába és nem veszem fel még akkor sem, ha sírni kezd. Általában hamar rájön, hogy ez tulajdonképpen jó neki és el is alszik. Vagy pl. tudom, hogy lehetőleg sokat kell hason lennie, hogy erősödjenek az izmai, de nem mindegy, mikor teszem hasra - ez mindig szopi előtt van. És persze még számos dolgot az ő igényeihez alakítok.

A "problémák" amúgy is folyamatosan generálódnak, ezért is nem szabad kőkeményen ragaszkodni mindenféle írott-íratlan szabályokhoz. Alkalmazkodás és megismerés - hiszen a gyerek és a körülmények is napról-napra változhatnak.

Én azt veszem észre, ami tegnap még működött, ma valamiért már nem. Nem azért, mert rosszul csinálom vagy azért, mert megbolondult a gyerek, hanem valami megváltozott az igényeiben, másra van szüksége, ezért más lesz a válasza ugyanarra a dologra. Nekem anyaként ezt fel kell ismernem és alkalmazkodnom kell - természetesen mindig annak a függvényében, amit én is helyesnek tartok/vélek.

Azt is tudomásul kell venni, hogy az anyaság igenis lemondásokkal, sokszor kényszerű "önfeláldozással" jár, és az önsajnálat bár érthető, de nem hasznos és semmiben sem segít. Sajnos van fogzás, van mozgásfejlődés, vannak periódusok, amikor rosszabbul alszik... és van apuka, vannak nagyszülők, rokonok, egy gyereket nem lehet kisajátítani. Ez hosszú távon neki sem tesz jót...

Én nem akarom a felelősséget lepasszolni, szerintem tényleg sokminden az anyukán és a környezetén (lelkiállapot, házasság, rokoni kapcsolatok, lakáskörülmények stb.) múlik. DE! Ez is olyan, mint az élet, lehet, hogy az ember a maximumot nyújtja, a legtöbbet adja, a legjobbat akarja, mégsem úgy működnek a dolgok, mint ahogy az a Nagy Könyvben meg van írva...

szia, olvasd el kérlek Ranschburg Jenő Szülők könyvénak Temperamentum c. fejezetét (meg a többit is, persze, mert nagyon jó könyv). Ott feketén fehéren leírja, amit magam is tapasztaltam. Van aki ördögnek születik és van aki anygalnak. ennek semmi köze a neveléshez. az én kislányom nem azért aludt velem, mert nem akartam elengedni...hanem mert 20x kelt éjjel, a fogzás iszonyúan megviselte, és igazán semmi sem vált be nála....minden téren igaz rá a kétemberes baba elnevezés.

Ugyanakkor , nem az első gyerekem....az első gyerekem egy anygali nyugodt kisbaba volt. őszintén szólva, ma már szégyellem magam miatta, de én is azt gondoltam, amit itt sokan hangoztatnak, hogy miylen jó anyja vagyok, mert milyen nyugodt, biztos érzi hogy szeretem meg miegymás....aztán derült égből villámcsapás, megszületett a lányom....csak pislogtam, hogy ez meg mi???? hiszen én JÓ anya vagyok!!! ehhez képest ez meg itt üvölt a nap 24 órájában, az éjjelt nem alssuza át, csak a cici kell neki, a hozzátáplálásról halani se akar...:???? rá kellett jöjjek, hogy nem úgy van, ahogy gondoltam! no és, láss csodát: elfogadtam, hogy másmilyen (nehéz volt), nem háborogtam rajta, hogy kel, hogy olyan élénk, mintha 20kávét ivott volna egyszerre , hogy a fogzás megviseli....amit az előzőnél csak akkor lehetett észrevenni, amikor koppant a kanál a szájban, nála hónapokkal előtte tudni lehetett,,,amikor a fog még csak készülődött. ennek a neveléshez vajmi kevés köze van! a nevelés ott mutatkozik, hogy most 20 hósan ugyanúgy pápát int és mond a boltban, amikor én elköszönök, mint a tesja anno, bíztatni se kell, ugyanúgy jókat nevetünk együtt, ugyanúgy elfoglalja magát, ha dolgom van, ugyanúgy megkérdi a játszón, hogy egy játkkal játszhat -e, nem csak úgy elveszi, ugyanúgy kevés a hiszti és magyarázattal aránylag jól kezelhető...ez az ami a nevelés kérdése! de a másodikkal vért izzadtam mire elértem azt, amit az elsőnél a kisujjamból ráztam ki miközben haláli jó anyának hittem magam, és szánbakoztam magamban azokon, akiknek "neveletlen" volt a gyerekük.

En voltam a felheborodo anyuka aki kiakadt hogy a szoptatas is felkerult a listara.

En is kulfoldon szultem csak en tobb mint 42 orat vajudtam fajdalom csillapitas nelkul.

Azert indult be a szulesem a 38.heten, mert a ferjemet rohammentovel korhazba szalitottak 3 nap altt 2szer.

O is korhazban volt es en is (szultem).

Amikor haza ertem nem vart se rend se fott etel.

Alig tobb mint 1 napja szultem amikor FUTNOM kellett a gyogyszertarba mellszivoert, mert ehezett a babam es nem varhatott masnapig, a patika meg majdnem bezart mar.

A lanyom meg csak 6 honapos, de a ferjem pl ezen a heten is masik varosban dolgozik.

Hetfo hajnal ota nem lattam.Amikor kijottunk a korhazbol 1.5 napot volt itthon velunk es mennie kellett dolgozni.

A hazban ahol elunk nem lehet mosogep ezert mosofaba kell jarni, de egy 1-2 napos babaval nem lehet ugye, igy itthon a regi hajdu mosogeppel kellett kimosnom.Tobb mint 4 ora volt mire vegeztem.Foznom kellett es takaritani.A lanyom 1 hetesen korhazba kerult, mert nem vett levegot.Nem mertem aludni, csak ha a ferjem tudott ra vigyazni(ez napi maximum 3 ora volt!!!)

Nem csoda, hogy nem volt tejem.Sok anyuka a felet nem tenne meg a gyerekeert amit en mar megtettem (nem irok le mindent ami velunk tortent, mert igy is egy regeny lesz).Tehat ram ne mondja senki, hogy rossz anya, mert nem szoptatott.Jartam szoptatasi tanacsadasra, megvettem mindent amire az volt irva, hogy tejserkento, es mindenfele mellszivot.Mindent megtettem amit megtudtam.En a nevelesben a lanyom igenyeit elegitem ki nem azt csinalom ami nekem a kenyelmes.

Biztos sokak szerint ez sem jo....de neki/nekunk igy jo.

"Szerintetek miért vannak "jó babák" és miért vannak "problémásak"? Az anyák hibája?

Nem vitát akarok, hanem normális véleményeket! Sokan panaszkodnak, hogy nem bírnak szoptatni, meg nem alszik el a baba magától, meg hogy nem ízlik neki semmi ha már hozzátáplál...

Nekem is vannak apró gondjaim, de én nem kerítek akkora feneket neki. De az én babaám, jó alvó, jó evő, szépen szopizott.... Ezért aztán nem tudom megérteni, hogy másnak milyen nehéz is "

Nem magyarazkodom, csak ugy jon le az egesz (es nem csak ebben a kerdesben), hogy az akinenek nem egy angyal a gyereke az rossz anya es inkabb kosse fel magat az elso fara...

Utana meg jon, hogy bezzeg Neki milyen nehez (es itt nem a kerdezore ertem)...mert anyukaja csak heti 3 nap tud segiteni...meg a ferje is csak delutan 4re er haza a munkabol es nincs ideje elmenni szilikonoztatni a mellet ami log a SZOPTATASTOL, mert O tokeletes anya es szoptatott meg igy is....

En nem panaszkodi jarok az oldalra,de mar elegem van ebbol, hogy vagyunk mi a silanyak, meg vannak a szuper anyak.

Az ilyen anyaknak azt kivanom, csak 1etlen napot csinaljon vegig az en elso 2-3 honapombol!!Nem tobbet, mert lehet megzavarodna.

En nem magyarazkodni akatam, csak leirni, hogy nem jobb anya, csak konnyu a dolga.

14.17-nek: a beszéd és a mozgásfejlődés tényleg nem nevelés, hanem egészen pontosan TÖRŐDÉS, és FOGLALKOZÁS kérdése.

Azért én eléggé meg lennék ijedve, ha 14 hónaposan semmit nem csinálna a gyerekem, és tutira elvinném ahová csak lehet. Foglalkozásokra, baba-mama klubba, gyógytornára, akárhová, de ne mondd kérlek, hogy az normális dolog, ami náluk van, mert nagyon nem hiszem.