Szerintetek miért vannak "jó babák" és miért vannak "problémásak"? Az anyák hibája?

Bár az én kisfiam még csak 4 hónapos, és nem tudom még, hogyan kell gyereket nevelni, azt hiszem, csak részben van igazad. Bizonyos dolgokon tényeg segíthet a szülő, de egy csecsemő pl. vagy jó alvó vagy nem, és ezzel egy darabig nem tudsz mit kezdeni. Az enyém 8 hetes kora óta alussza át az éjszakát, de nem azért, mert olyan eszméletlen jól neveljük, hanem mert ilyen és kész. Napközben viszont alig alszik, akárhogy próbálkozom. Ez van.

Édesanyámmal sokat beszélgetek ilyesmiről, amióta megvan a baba, és ő mesélte, hogy én mindig jól aludtam, elfogadtam a kaját, egyáltalán, csináltam, amit mondtak, az öcsém meg már félévesen is ment a saját feje után. Pedig ugyanúgy neveltek minket.

Genetika is és nevelés is.Mondjuk egy 2 hónapos csecsemőt nem igen neveltünk még félre, egy 2 éveset már lehet:)

Van első gyerekes anya,midnenki egyszer:D, általában az első gyereket elrontjuk, hacsak nem vagyunk szentek:)

Én is 50-50 %-ra szavazok abban, hogy kinek mennyi problémája van a kicsivel, és ahogy nő a baba, nevelhetővé válik , ez a százalék a szülők rovására emelkedik.

Amíg kicsik, újszülöttek, vannak olyan problémák, amiket nem vagy nehezen lehet megoldani egyes babáknál. Pl. hasfájás, sírás, nem alvás. Nálunk szerencsére a hasfájás nem volt durva, csak kicsit nyöszörgött miatta, jó alvó volt, ritkán aludt vissza sokára éjszaka, viszont a szoptatással voltak problémák. 2 védőnő és 3 féle bimbóvédő segítségével sikerült elérni, hogy tudjon szopni, ugyanis olyan pici volt a szája, hogy nem lehetett rendesen mellre tenni....mire belejöttünk, elapadt a tejem, mert beteg lettem. Szóval ez tényleg igazi probléma volt, de nem rágódtam rajta sokat, mert nem volt értelme.

Az biztos, hogy általában a szülők rontják el az elején, pl. ha sokat van kézben a baba, a barátnőm kislánya szó szerint egész nap kézben volt, ott is aludt hónapokig. Persze egy idő után már nehéz volt, meg a barátnőm is rájött, hogy nem tud csinálni semmit mellette, így jött az ágybaszoktatás. Sokan azt vallják, hogy ez a testi közelség természetes, én kicsit túlzásnak tartom.

Azt, hogy mikor mit eszik, illetve mikor mit tud megcsinálni, nagyban foglalkozás kérdése, de itt is vannak genetikai tényezők is. A lányom most 7 hónapos, forog össze-vissza, de kúszásra mászásra még nem tudtam "rábeszélni". Persze nincs elkésve, de hiába pakolom arrébb a játékokat, csak nyújtózkodik érte, ha nem éri el, van hogy inkább sírva fakad, vagy esetleg gurul érte egyet, de akkor sem emeli meg a popsiját egy mászás kedvéért. De majd ezt is megtanulja.

Az evésnél sokat lehet taktikázni, de nagyon leleményesnek kell lenni sokszor, vigyázni, hogy ne kényszernek érezze az evést, hanem élvezze is. Nem rég torokgyulladása volt a lányomnak, persze kapott gyógyszert, egy hétig csak a tápszert és teát fogadta el. Utána alig akart visszaszokni a főzelékre, és gyümölcsöt most sem eszik normálisan, csak néhány falatot, így vagy a főzelékbe teszek kicsit, vagy egyszerűen beérem a pár falattal.

Sokszor rossz anyának éreztem magam, amikor rábíztam másra a kicsit, de rájöttem, hogy ez így helyes. A nagymamák imádnak rá vigyázni, sétáltatni, néha már én kérem el tőlük a gyereket, hogy játszak vele. De ez nem baj, végül is családba született, ő nem csak az enyém, és neki is jót tesz, ha több személyhez kötődik. A nagymaáknak meg pláne jótékony ez. Azért a reggeli első mosoly, és az utolsó jóéjt puszi az enyém:-)

Szóval sokszor nem egyszerű, mindig alkalmazkodni kell a kicsik új igényeihez, és túl sok az információ, a sok nézet, kutatási eredmény, ami miatt hajlamosak lehetünk túlbonyolítani a gyerekünk gondozását, nevelését. Ők pedig olyan kis okosak, és ahogy rést találnak a pajzson, gyorsan ki is használják a szülők gyengeségét, engedékenységét, vagy éppen a túlzott féltés miatt válnak mimózává...sokkal természetesebben és ösztönösebben kellene ezt felfogni, de mint írtam, sok minden áll a rendelkezésünkre, így ezt a legnehezebb megvalósítani.

Szerintem az anya bizonytalankodása, örökös idegeskedése negatívan hat, a gyerek érzi és nem tetszik neki. Az enyém is pontosan érezte ezt. Ha valamit elhatároztam magamban, azt megvalósítottuk (ketten), ha csak jó lett volna, de jaj mi legyen motoszkált a fejemben, akkor nem ment.

Ha nem figyelsz a gyerek igényére, ha nem megoldod a problémáját, hanem csak kezeled a tüneteit, akkor sír, ölbebaba és ezt sokan "rossz" gyereknek mondják.

Ha következetlen vagy, ha nincsenek rendszabályok otthon, akkor a gyerek bizonytalan és akkor lehet rá mondani mindent, hogy rossz, hiperaktív, stb.

Legalábbis így vettem észre.

Szervi eredetű gond is lehet, de ha az anyuka odafigyel, akkor ezt ki lehet szűrni. Az anya figyeljen, mert a doki nem biztos, hogy fog. Épp a napokban voltunk UH kontrollon a lányommal és ha nem szólok, akkor a mellékvesét nem is nézik meg, pedig azzal járunk hónapok óta rendszeresen ellenőrzésre. Csak a papírra nem volt ráírva, így standard hasi uh-t néztek, m.vesét nem. Jó, mi? (bocs az offért)

Hasfájós rosszul evő gyerekeknél a nevelés mellett a genetika is keményen bejátszik, mert a gyereknek ugyanaz a bélflóra jut, ami anyunak van, és ha az lemerült, nincs meg a 6 fontos bacitörzs benne, elfekáliásodott a bélfal, akkor anya és gyerek is rosszul eszik, emészt, ürít és jön a hasfájós, étvágytalan és beteges gyerek.