Félek, hogy ha nem bizonyos nemű lesz a babám, nem fogom szeretni. Van még, aki így érzett?

Igen, rossz anya leszek, minek vállalok így gyereket, stb, fussuk le itt a kötelező köröket.

Szóval: világéletemben kislányokat szerettem volna. Nem tudom pontosan, mi az oka, talán az, hogy nekem borzasztó anyám volt (nem is tartjuk a kapcsolatot) és vàgytam rá, hogy átélhessem azt az igazi anya-lánya kapcsolatot, legalábbis a környezetemben is azt látom, hogy egy anyának mindig bizalmasabb a kapcsolata a lányával, mint a fiával. A kislányokat valahogy sokkal aranyosabbnak találom, közelebb állok hozzájuk, úgy érzem, velük klasszabb dolgokat lehet csinálni, mint a kisfiúkkal, egyáltalán nem tudom magam fiús anyukaként elképzelni.

Nincs bennem semmi vágy fiúgyermek iránt. A férjem szintén kislányt szeretne.

Nos, most kisbabát várok és próbálok alapból úgy kiindulni, hogy fiú lesz, akkor nem "csalódhatok", de úgy érzem, mikor fiúként gondolok rá, nem várom öt annyira.

Lelkismeretfurdalásom van miatta, nem tudom, hogy változtathatnék a hozzáállásomon. Igyekszem arra összpontosítani, hogy a lényeg az egészség.

Volt még valaki így? Átkattan végül az agyatok?