Aki kifejezetten bizonyos nemű gyereket szeretne, szeretett volna: miért fontos a neme? Mi a különbség?

Hát azért elég nagy különbség van egy fiú és egy lány között...

Én inkább szeretnék lányt mert én is csajos vagyok, a kislányok szerintem szebbek, aranyosabbak, szépen lehet őket öltöztetni, a szobájukat is szépen lehet dekorálni. JObabn el tudom képzelni magam, hogy leülök vele babázni, barbizni, mintsem hogy leüljek autózni. Mikor kicsik még aranyosak a fiúk is, de olyan kisiskolás kortól olyan semmilyenek. A lányok szépek akkor is. Szeretnék csajuos rucikat venni neki, fonni, fésülgetni a haját. Nem szeretem a kék meg zöld színt, a rózsaszín és a lila a kedvenc színeim. Midnketten alacsonyak vagyunk a férjemmel, ha a a lányunk lesz alacsony, az neki nem hátrány, de ha egy fiú alacsony az elég nagy hátrány tud lenni később. Persze, ha fiam lesz is imádni fogom, csak ha most így össze kell foglalni, hogy miért szeretnék jobban lányt ezeket tudom elmondani. A lányok szebbek, aranyosabbak nekem. Aztán úgyis a saját gyerekem lesz a legaranyosabb, akármi is lesz.

Ez egy érdekes kérdés, és már én is gondolkoztam rajta, hogy ténylegesen milyen különbség van. Szerintem ez sokkal jobban függ az ember fejében élő képtől, mint a valóságtól, hiszen a gyereknek saját egyénisége van, amit sosem lehet kiszámolni, hogy milyen lesz. Egy lány is lehet fiús, és fordítva.

Egyetemen is tanultam erről, egy külön tantárgyam is volt róla, mégsem sikerült megszabadulnom minden racionális érv ellenére sem a fejemben élő képtől. Régen mindig kislányt akartam, mert tesómmal mi is ketten vagyunk lányok, aztán megláttam a férjemet kisfiúként a családi videókon, akkor már egy fiút, egy lányt akartam. Aztán megismertem egy tündéri 4 és egy 2,5 éves kisfiút, és akkor teljesen átállt az agyam a fiúra.

Ennek ellenére nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekem az lehessen, aki. Az volt a megérzésem, hogy az első fiú lesz, a második lány, a harmadik megint fiú. Az első bejött, a második kettő még a jövő zenéje. A lényeg az volt, hogy egészséges legyen, de utána azt kérdezgettem a férjemtől, hogy azért ugye örülhetek annak is, hogy kisfiú?:) Nem tudom megmagyarázni, miért. Ha majd lesz második gyerekünk, és lány lesz, akkor annak fogok örülni, hogy majd eljárhatunk együtt programokra, meg vásárolni, hosszabb ideig, mint amennyi idő erre egy fiúval rendelkezésre áll, nem hiszem, hogy egy bizonyos kor fölött már velem akar majd lógni a barátai helyett.

Aztán azt sem lehet persze tudni, ha lány lesz, akkor így lesz-e.

Olyan nagyon ésszerű magyarázatot én sem tudok erre adni, nekem egyszerűen mindig élt egy kép a fejemben arról, hogy kislányom lesz. Amióta az eszemet tudom, és elképzeltem azt, hogy nekem majd egyszer gyerekem lesz, az mindig lány volt, fel sem merült bennem, hogy esetleg fiú lenne, teljesen elképzelhetetlennek éreztem. Éppen ezért én mindig is lányt szerettem volna.

Meg ahogy az első válaszoló is írta, én is szebbnek és aranyosabbnak látom a lányokat (véletlenül sem szeretném megbántani ezzel a fiús szülőket). Meg lehet az is közrejátszott, hogy mi is lányos család vagyunk, egy húgom van, illetve egy unokahúgom, aki a szomszédunkban lakott, együtt nőttünk fel hárman lányok.

Az első babám nemrég született, kislány lett, aminek nagyon örültem :) Mondjuk én annyira nem voltam erre rápörögve, hogy kiborultam volna, ha kisfiú, szerintem simán át tudtam volna állni, de azért eléggé drukkoltam, hogy kislány legyen. Még egy gyereket tervezünk olyan 2,5-3 év múlva, a férjem szeretné, ha fiú lenne, hogy legyen mindkettő, én titokban remélem, hogy megint lány lesz :) Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy fiam legyen, és úgy is érzem, hogy nem lesz. Ha meg mégis, hát legyen úgy :)

Csak úgy kíváncsiságból elolvastam a válaszokat, mert nekem mindegy volt, hogy fiú, vagy lány lesz és immár (egy éve) fiús anyukaként (bár tudom, hogy csak a szubjektív, saját véleményét írták le előttem) de azért nagyon bántó volt olyat olvasni, hogy a lányok aranyosabbak, szebbek, a nagyobbacska fiúk semmilyenek (a serdülő hajszálvékony, kb csak lábból álló, még deszka lányok mivel szebbek?)

Szóval az én kisfiam valami régi felmenőtől göndör, barna hajat, hatalmas, vagy inkább óriási bogár szemeket, kreol bőrt örökölt, igazi katalógus-baba és (tőle függetlenül de) igenis tud gyönyörű lenni egy kisfiú is. És amit egy lányos anyuka soha nem fog megtapasztalni, az az őszinte, feltétel nélküli, szó szerint szerelmes nézés, ahogy egy kisfiú tud az édesanyjára nézni...

És most nem a bizonygatás volt a célom, mert mindenkinek van saját véleménye, de ilyet leírni, hogy szebb egy lány gyermek...

Lehet csak a hormonjaim miatt vettem zokon, de azért ez - még ha saját véleményező, anonim oldal, is - de igen bántó kijelentés...

Utolso válaszolo ,ne vedd zokon a többiek t kijelentését .

Fius-lányos anyuka

Fiuk mások ,nekem mind kettö van ,fiaim kicsinek nagyon szépek voltak ,most tizen éves korukban is helyesek,okosak .

Viszont fiukat nem lehet ugy felöltöztetni mint egy lányt ,fiaimra nehezebb ruhát találni mint a lányomra ,

De én fiaimat is meg a lányomat is szeretem .

tegnap 23:24

Ne vedd zokon, amit írtunk. Ez egy anonim oldal és konkrétan a véleményünk volt kérdezve. Nem azt mondtam, hogy nincsenek szép fiúcskák, de nagyon sok, de ha megnézünk egy átlagos 1-3. osztályt pl. h hány kislány szép, aranyos közülük, és hány kisfiú az... Hát, sajnálom, nekem kb minden kisfiú egyforma. Rövid haj, sötétkék, szürke, sötétzöld ruhák...

Nézd meg pl ezt a képet (google képek, első találat) [link] , a képen nekem kb az összes kislány szépnek aranyosnak tűnik, fiúk közül meg csak az egyik... Csak erről beszélek. Ettől még biztos a te kisfiad nagyon szép, és biztos nekem is az lesz az enyém majd, de egyelőre így látom. Pl unokaöcsém 7 éves. Nem túl szép, dagi kisfiú... Mindenki a családból ájuldozik rajta, hogy milyen szép gyerek, én meg csak pislogok, hogy oké, szeretem én is, de hogy szépnek nem szép, az tuti.