Mindenki otthon akar (csak gyermekneveléssel foglalkozva) 2-3 évig?

De neked sikerült, azért írod bele minden kommentedbe.

Amúgy meg a 32es is alátámasztja, hogy ez egy létező előítélet, hogy aki otthon marad évekig, csak az foglalkozik a gyerekével. Gondoljátok csak így, leszarom.

Amúgy se tudom, ki ad egy olyan nő véleményére, aki deklaráltan nem jár fodrászhoz, és erre még büszke is.

Az anyák többsége súlyos krónikus elismerés hiányban szenved szerintem, meg attól, hogy a környezete túlkritizálja.

Emiatt mindenki 200%-ra akarja igazolni önmagát.

Meg el akarja mondani a mondókàját, amire senki nem kiváncsi, mert mindenki csak a magáét mondja, mert otthon nem érdekel senkit, csak legyen kész az ebéd, uptodate a házipatika, érett a házipari, elégedett a főnök az anyós meg a szomszéd néni stb.

Ahogy tapasztalom, a férfiak megint nem érdeklődnek az ilyen ideológiai viták után, ki ezért ki azért nem.

Az én parom pl túl jóarc hozzá, mert annak is örül, ha finom lesz a házilekvár, meg annak is, ha boltit veszünk, hogy ne kelljen vele bajlódni.

46-os tökre igazad van, de az utolsó bekezdésben neked is sikerült bezzegelned, hogy neked milyen kvajo férjed van :D

Ha csak a nők fele képes lenne anélkül társalogni, hogy ilyeneket belefűzzön a mondandójába, már előrébb lenne minden ilyen beszélgetés.

Nem akartam pedig bezzegelni, én ezt néha jól, néha rosszul élem meg, mert ez azzal is jár, hogy semmihez kb nem szól hozzá, nem olvassa el pl a hozzátàplálas irányzatokat, hanem kb foglaljam össze hogy akkor mit adunk a gyereknek.

Nem papucs amúgy, ezt ő inkább úgy érzi, hogy rám bízza, vagy hogy a lényeg, hogy jó legyen, de ez amúgy stresszel, mert korábban megszoktam, hogy véleményezik a munkámat, most meg olyan súlytalannak érzem, túlzottan belső kontrollosnak kell lennem. Ha emiatt feszkó van, azt viszont már nem szereti.

Igen, de amikor a külvilág felé úgy interpretálod, hogy ő milyen jó arc, lehet, hogy egy olyan kismama olvassa, akit meg ebben a hónapban már negyedjére csalt meg a férje a szőke titkárnővel, és amikor szembesül mások vélt vagy valós boldogságával akkor beír vmi olyat, amitől meg ő érzi magát jobban.

És itt mennek tönkre ezek a beszélgetések és viták, mert az egész átcsap abba, hogy kinek van jobb élete/gyereke/férje/anyósa/teste/helyettesitsbebarmit. Szóval ezt kellene már elengedni és a témánál maradni ilyen kérdéseknél.