Mindenki otthon akar (csak gyermekneveléssel foglalkozva) 2-3 évig?

Szerencsés vagy, hogy ennyire “ jó gyerekeid” vannak

Az enyém mellett egy könyvet nem tudtam elolvasni 1 éves koráig

1,5 év van a kisebbik és közte..

Most az alapvető dolgokra jut időm..

Ha csak a kicsi lenne, vagy monden gyerekem olyan lenne,akkor menne ..

Így értem

Azok az anyukák ugranak erre, akik csak a gyerekükben tudnak kiteljesedni, és ez áll az életük központjában. Meg persze irigyek arra, hogy így több pénz áll a házhoz...

Nem kell ezzel foglalkozni, mindenki más, teljesen érthető, hogy igényled a szellemi kihívást is, és miért is ne tennéd meg, ha megvan ehhez a képességed és a lehetőséged. A gyereknek nem lesz tőle semmi baja, ő is akkor boldog, ha az anyukája az.

Nem beidegződés. Egyszerűen más másként éli meg.

2 éves koráig maradok itthon. Csak azért nem 3,mert a gyes semmire se elég.

Sose gondoltam, hogy ennyire szeretem majd babázni. De nem unatkozom. A gyerek mellett itt vannak a jószágok, nagy kert. Járunk babás foglalkozásra. Nincs időm unatkozni. Annak ellenére, hogy nagyon szeretem a munkámat.

Én el se tudom képzelni, hogy visszamenjek még dolgozni. 13 hónapos a fiam. Szüksége van rám, szopizik még naponta többször.

Másrészt, imádom ezt az időszakot! Olyan hamar elmúlik. Csupán 3 év az egész, egy percet sem akarok belőle elmulasztani munka miatt. Arra lesz még idő bőven az életem hátralevő részében. De a gyerekem csak most ilyen pici, most ezt akarom megélni.

Persze megértem azokat is, akik máshogy éreznek, ez csak a saját véleményem.

Én otthon maradnék 3 évet is akár, élvezem a gyerekkel töltött időt, sokat sétálunk, barátokkal, jobb fej kollégákkal tartom a kapcsolatot, találkozni is szoktunk. Viszont vissza kell mennem dolgozni napi 4 órában, amikor 1 éves lesz a fiam, mert anyagilag muszáj. Jól kerestem, a gyed az nem pénz, sajnos megerezzük ezt a bevétel kiesést. Sajnálom hogy ez így van, én nem szeretem a munkám, nem ad semmit, inkább elvesz, a gyermekkel töltött idő, meg amúgy az itthon töltött szabadidő meg igen.

De nem vagyunk egyformák, én így nagyon jól érzem magam, nekem minden teljes a mostani körülményekkel (kivéve anyagilag.) Nyilván sok olyan ember van, aki így nem tud kiteljesedni, emiatt nem kell szégyenkezni.

Az egyik gyerek még nem volt 1 éves és már 2 napot dolgoztam, nagyon jó volt, egeszen addig míg a másodkkal szülni nem mentem. A második gyerekkel eszem ágában sem volt menni, annyira élveztem a vele/velük való foglalkozást. Szerintem mindkét helyzet, érzés normális volt részemről.

Sok függ attól is, hogy mik a lehetőségek. Én megtehettem, hogy csak 2 napot dolgozom, de ha mondjuk heti 40 órába kellett volna visszamennem változó műszakkal, akkor biztos nem mentem volna.