Hogy vágjak jópofát más terhességéhez, ha nekem nem akar összejönni a baba?
Egy ideje rajta vagyunk a dolgon, elvileg minden rendben nálunk, de még nem sikerült a baba. Mindeközben a sógornőm és egy barátnőm is bejelentették, hogy várandósok, szóval nem lehet kikerülni a témát...
Úgy érzem, illene gyakrabban érdeklődnöm a piciről, de egyszerűen nem megy, pedig őszintén(!) szeretnék örülni és nem fancsali képet vágni, amikor áradoznak a születendő kisbabájukról. De bármikor szóba jön egy kivizsgálás, hogy mit vettek, mi lesz a neve, mit terveznek, szinte rám jön a sírhatnék, mert én is borzasztóan vágyom már arra, hogy átéljem ezeket az élményeket és most nem látom, hogy mikor lesz erre lehetőségem, lesz-e egyáltalán.
Igen, nyilván irigy is vagyok, mert nekik sikerült, nekem meg nem. Természetesen nem sajnálom tőlük, félre ne értsetek, csak szeretnék a helyükben lenni.
Néha azt gondolom, hogy látják rajtam, hogy irigy vagyok, meg fancsali képet vágok, de ez nem azért van, mert nem érdekel a babájuk vagy rosszindulatú lennék, hanem mert szimplán azt érzem, nem bírok már beszélni a babákról, fáj, hogy nekem nem sikerül, és amikor a kisbabákról van szó, az mindig arra emlékeztet, ami most nekem nem akar megadatni. Szóval próbálok erőltetetten kedves és érdeklődő lenni, de szerintem levágó, hogy nem akarom a kicsikről beszélni és nyilván nem szeretném, hogy megutáljanak emiatt, és értem is, hogy ők viszont szeretnék megosztani az örömüket...
Ti voltatok így? Mit csináltatok, hogy győztétek le ezt az irigységgel keveredett fájdalmat és elkeseredettséget?
válasza:Én teljesen átérzem és megértem az érzéseidet. Hat éve sikertelenül próbalkozunk és most már el kellene fogadnom, h nem lesz. Lassan kifutunk az időből. Én is gondoltam azt, amit te és küzdöttem ellene, h nem konkrét embernek szól hanem úgy a vilag ellen. Nekem miert nem, igazságtalannak éreztem. Ezt csak az értheti aki sokat várt és küzdött a babájáért. Aki eltervezte és megfogant soha nem erti ezt meg, csak hálás lehet minden nap. És nem kell senkinek rosszul éreznie magát csak átérezni a másik helyzetét.
Ahogy írtam, lassan kifutok az időből de titkon még reménykedem. Nem görcsölök mar rá, próbálok új célokat kitűzni, élvezni az életemet. A lelkemben rendet tenni, türelmesnek lenni. Es ha tényleg nem lesz azt is meltósággal elfogadni.
válasza:2 éve lettem terhes, addigra az egyik legjobb barátnőm már 4 éve próbálkozott a férjével. Nekünk meg az első éles próbálkozásra összejött. Nagyon féltem felhívni a barátnőm és elmondani neki. De azt akartam hogy mindenképpen tőlem tudja meg. Látszólag jól reagált, persze sosem tudom meg mit érzett valójában. Viszont én később is vigyáztam ha vele beszéltem, hogy ne nagyon beszéljek a várandósságról. Ő sem sokat kérdezett, nem is hibaztattam érte. Igyekeztem megérteni, hogy neki ez nehéz. De tény, hogy jól esett volna kicsit többet beszélgetni vele erről, hiszen a barátnőm. Szerettem volna vele osztozni az örömünkben. Viszont ami igazán rosszul esett hogy sosem látogatott meg szülés után. Két éves lesz hamarosan a kisfiam és azóta is egyszer láttam egy harmadik félnél.
Most ő terhes lett, így 6 év próbálkozás után, keres folyton. Mindenféle kérdése van. És örömmel segítek ha tudok, támasza vagyok ha kell. Nem éreztetem, de őszintén rosszul esik, hogy most ennyit keres. És az elmúlt két évben, hol a fenében volt? Pedig nekem sem öröm és boldogság volt ám a terhesség, több heti kórház, végül koraszülés. 2 hét inkubátor és rettegés attól, hogy egészséges lesz-e. De az egyik legjobb barátnőmmel nem beszelgethettem erről, mert neki fájt, hogy nincs még gyereke.
Ebből azt vonsz le amit akarsz. Nem hibáztatom most sem igazán, de ezek tények. Úgy érzem ez már egy örök törés marad köztünk. Szóval szerintem jól gondold meg melyik kapcsolat mennyit ér és annak fényében reagálj. Én úgy érzem maximálisan figyelembe vettem hogy a barátnőmnek nehéz az én terhességem híre, de legalább akkor előkerülhetett volna, mikor az egész egy traumába fulladt.
válasza:Sztem ez az egész gyerek téma a legmélyebb érzéseket pendíti meg mindenkiben, és emiatt kihozza az ember legjobb és egyben leggonoszabb arcát is.
A nők folyamatosan rivalizálnak, és az nyer, aki az eljegyzés-házasság-gyerek, később unoka rallikban a másik fölé tud kerekedni. Amint ezt átlátja egy nő, és tudatosan kiszáll belőle, utána lehet megnyugodni egy kicsit, addig ez egy örök frusztráció...
válasza: válasza: válasza:Szerintem is legyenek a kismamák tapintatosak. Én amúfy se értem, hogy lehet egy beszélgetés témája családon kívül, hogy ki hogy várja a gyerekét vagy milyen vizsgàlatra jár, meg ebben amúgy mi az akkora öröm.
Én is terveztem a gyereket, elégedett voltam a sorssal, amikor terhes lettem, igyekeztem beszerezni mindent, elmenni minden vizsgálatra, de nem örömödtem minden szembejövőnek, mint egy óvodás.
Az én tesóméknak se jött amúgy össze a gyerek, nàlunk mindkét terhességemet az anyukàm mondts el neki (meg is köszönte utólag ezt nekem), és inkább meghaltam volna, minthogy megbántsam azzal, hogy egyszer is szóba hozom ezt a témát.
válasza:Tehát ne örüljek, ha le tudok futni egy maratont, mert van, akinek nincs lába.
Ne örüljek, ha előléptetnek, ha a társaságomban van munkanélküli.
Ne örüljek a saját babámnak, ha a társaságban van meddő.
És szerintetek ez a NORMÁLIS viselkedés?
Eszméletlen.
válasza:Örülj, csak ne azzal beszélj róla, aki hiába próbálkozik.
Azért nem hiszem, hogy hónapokig folyamatosan olyan örömben úszol, hogy egy kicsit se bírj másról beszélni.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!